Karácsonyi Üdvözlőlap

Szia. Csüccs!
Te... én a múlt pénteken hazudtam neked. Pontosabban nem hazudtam, csak félrevezettelek. Azt mondtam, hogy találkozni fogunk, és nem.
És nem, mert nem esett le akkor, amikor kacarászva neked írtam, hogy most hétvégén már rég karácsony van.

Most csak annyit szeretnék gyorsan elhadarni, hogy Boldog Karácsonyt és Boldog Új Évet. Köszönöm, hogy olvastál az idén, és csak remélni merem, hogy jövőben is jól fogunk szórakozni együtt.
Érdekes utazás volt, izgalma, néha szomorú, néha vicces, néha unalmas vagy éppenséggel tanulságos. Jövőben is szeretném folytatni, és folytatni is fogom, amíg van miről mesélnem.

Találkozunk tehát kétezertizenhében addig is:



Pá.

Karácsony előtti bolondéria

Szia. Csüccs. Mondani valóm van, nagyon fontos.

Te... én nem tudom mi van itt, de olyan, mintha az emberek az akopaliszpisre készülődnének. Akoplapiszpis... apokalipszis na!
Zombi támadás van. A városban két féle lény létezik. Az egyik, aki álmosan és csipásan tántorog, mert vagy másnapos (pre-karácsonyi céges buli) vagy csak egyszerűen álmos. A másik fajtánál a következők találhatók egyszerre:

- 18 liter víz
- négy rács sör
- nyolc üveg bor
- egy darab strucc, vagy pulyka... nem tudom
- egy fél disznó
- egy másik fél disznó
- 16 tekercs vécépapír
- álgokálmin és kilenc doboz triferment
- olyan mennyiségű csoki, amiből egy rendesebb szomáliai falu két és fél évig simán eléldegél

És mindez csak az egyik keze.

Szóval az emberek készülnek a világ végére. Pedig csak karácsony közeleg.
Engem nem ért az a szerencse, hogy a készülődők csapatában végezzem. Vagy mint zombi bolyongtam a városban, kerülgetve a hópelyheket és a jegesmedvéket (mert csíkban már cudar hideg van), vagy pedig dolgoztam, mert... mert miért is ne. Végül is, nekem úgysem kell pihenő.
No... most hogy a nyafogást abbahagytam, és a kezdeti ijedelmem is elmúlt, elmesélem, hogy mi történt a keramánián. Volt egy valag munka, mert egy-két vásárlónk is most akarta feltölteni az üzleti készleteit, hogy a készülődők csapata legyen mit cipeljen a fél mázsa narancs mellett.

Így történt, hogy én is szépen vázákat festettem, és csinosítottam.
Ezen kívül még egy cuki kis órát is kértek ajándékba. Mármint nem azt, hogy én adjam ajándékba, hanem hogy majd ő adja ajándékba.
Belezavarodtam.

Szó mi szó, elkészült (majdnem) egy szép kis óra. Azért majdnem, mert még nincs teljesen kész, de bizisten huszonnegyedikére meglesz!

Mindezek után, egy aranyos barátném (olyan nő, aki a barátod, nem összetéveszteni) úgy döntött, hogy én vagyok a télapó, és azt a szent feladatot adta nekem, hogy készítsek neki karácsonyfát.
Karácsonyfát... én? Mi vagyok én? Erdész? De a sok hiszti közepedte nagyon is szívesen elkészítettem a csodálatos karácsonyfát. Majd mindent megmutatok szépen sorjában fényképekkel, rendben?

A lényeg, hogy van dolgom dögivel, ami jó, mert addig sem kergetnek el vásárolni az akoplaplipszis hívei közé, rohangálni egy fél tehénnel a hónom alatt.
Azért... én várom az ünnepeket, ne érts félre, csak az azt megelőző bolondéria nem a kedvencem.

Amint ígértem itt vannak a képek:

A csodálatos fa! Ezt így kérték, és én így készítettem el. Valójában nagyon tetszik, és  irigykedem, hogy nem nekem jutott előbb eszembe:



Íme az óra. Ez szerencsétlen még félkész állapotban van, akad rajta csinosítani való. A végeredmény ennél sokkal szebb lesz.



Legvégül a hétköznapi munka, őket már ismeritek:





Ennyi voltam erre a hétre.
Ha tetszik amit látsz, és olvasol, valamint eszedbe jutott, hogy az anyósnak nem vettél még semmit, akkor csak szólj, és van nálam szép váza. Odaadom, mint a pinty!
Azt hiszem már nem is kell mondanom, de mégis megteszem, hogy oszdd meg másokkal is, nekem olyan jó érzés, neked, pedig csak pár kattintás.
Találkozunk jövő pénteken, addig is ne feledjétek, a Télapó és az Angyal igenis létezik!
Pá.

A kis herceg visszavág. Utolsó rész.

Szia kedves keramánia olvasó! Végre véget ért a sorozat. Hosszú szülés volt, csüccs, elmesélem és megmutatom végül mi lett belőle.

Amint azt az előző részekből is olvashattad, hosszú szülés volt. Volt pár akadály, amit át kellett lépnem, ugranom, másznom, kínoznom. Inkább azért, mert eléggé bonyolult munka lett belőle, és szerettem volna nem elsietni. Hál istennek volt éppen elég időm rá, sőt, még több is, mint szerettem volna. Néha jó, ha az embernek vannak időkorlátai, én úgy vagyok vele, hogy a túl nagy szabadság sem feltétlenül jó.

Ami az utolsó rész óta történt:
Csinosítgatások, és az elektronika beszerelése. Volt pár apró fogás amit szerettem volna még megvalósítani, mielőtt megmutatom neked, ezért nem akartam befejezni két héttel ezelőtt. Szokás szerint most is inkább csak a szabadidőmben dolgoztam rajta, azért húzódott el ennyire.

A mai mese relatív rövid lesz, kérlek ezért ne harapd le a fejem.
Szóval... került rá pár cuki csillag, és természetesen a virág! Az a virág... a kedvencem. Már akkor mondtam, hogy nem is tudom miért, de az. És a csillagok és a bolygók... És az egész... Igazából nagyon nehéz lenne rámutatni valamire, ami a kedvencem. Nagyon szeretem az egészet úgy, ahogy van.
Íme a kép:



Időközben megváltozott az életem is, mert végig egy fajta öngenerált hazugságban éltem. Azt hittem, hogy én nem is szeretem a Kis Herceget, mire kiderült, hogy ez nem így van. Sőt. Amint ezzel a lámpával bíbelődtem, még jobban megszerettem.

Mondtam, hogy rövid leszek.
Cserébe mindenki kap egy pohát almalét, mit szólsz? Jó lesz? Most már csak a drága aranyos megrendelő válaszára várok, és ki is megy a kezemből.
Ha tetszik amit látsz,akkor oszd meg másokkal is, és ha neked is kell hasonló, csak szólj, és megcsináljuk mint a pinty!
Találkozunk jövő pénteken, addig is olvasom kicsit a Kis Herceget.
Pá.

Nem morcog a paraszt ha a szél nem fújja.

Szia. Tudom, csalódást okoztam neked, mert remélted, hogy a kis herceg szágája véget ér. Nem jött el még az utolsó rész ideje, sőt teljesen másról lesz szó, azt is elmondom, hogy miért.

Igazából a lámpa már kész van, nagyjából, most a vásárló visszajelzésére várok, hogy milyen világítást szeretne bele. Tudniillik több opció is van. Lehet, hogy soha nem gondoltad volna, de sokféleképpen lehet egy lámpát összerakni. A jelen helyzetben a lehetőségek a gyertya, izzó és led közötti választásról szólnak. De erről majd jövő héten, vagy az után, attól függően, hogy mit választunk végül.

Most másról fogok mesélni, addig is, ne ácsorogj ott, csüccs!

Én annyit nyavalyogtam már ezen a blogon, hogy biztos azt gondolod rólam, ilyen morcos öreg tata vagyok, aki a gumicsizmát hozzávágja a gördeszkázó kölykökhöz. Pedig nem így van, én nem ilyen vagyok… legalábbis remélem. Hú, most nagyon megijedtem magamtól, mindegy essünk neki a síránkozásnak. Nem szeretem a decembert. Nagyon nem. Emlékszem gyerekkoromban olyan más volt minden. Akkoriban még volt benne varázs, és titokzatosság. Írtam az angyalnak, hogy hozzon nekem könyvet vagy játékkocsit, vagy épp amit a kicsi szívem kívánt. Sok-sok évig nagyon szerettem ezt a hónapot, ünnepek, család, ajándékozás, decemberben van a szülinapom is, szóval minden csak móka-kacagás volt ebben a hónapban.

Aztán valami történt ezzel a világgal, és valahogy megváltoztak a dolgok. Már októberben elkezdik orrvérzésig lenyomni a torkodon, hogy vegyél, egyél, vegyél, költekezz, hogy fog az kinézni, ha csak egy doboz ajándékot veszel. Aztán ott vannak a bolondériák, mint fekete péntek, amikor az emberek a szeretet ünnepére úgy elkezdenek készülni, hogy közben a környezetük úgy néz ki, mint a mohácsi vész. Szóval… az elmúlt években egyre erősebb volt a gyomromban a kavargás és a hányinger az évnek ebben a szakában.

De mint minden gorombáskodó vénembernek, nekem is néha van egy-egy gyenge pillanatom. Most is ez történt. Annak ellenére, hogy váltig megesküdtem, hogy én mindenkit lapáttal fogok elhajtani, aki a száncsengővel mer felém közeledni, egyszercsak mégis meglágyúlt a szívem.

Az elején csak a fogam közt morogtam, hogy minek kell nekem pont ezzel foglalkozni, pont most, és pont így, de alapjában véve jó kis móka volt.

Képzeld csak… adventi koszorút készítettem. Nem egyedül, és nem teljesen az én érdemem, én főként csak utasításokat követtem, és itt-ott hozzátettem apró ötleteim. Végül született két nagyon szeretnivaló kis koszorú.

Ez csak úgy nekem. Igaz, hogy nem kerámia, de majd oda is eljutunk:

Ez, pedig a szüleimnek:

Amint az látod a második már kerámia. Végül is egy tál, amibe összeraktuk a koszorút, és ilyen lett. 

Természetesen a fent említett lámpa sem volt elfelejtve, megmutatom, eddig milyen:

A rózsa még nincs beragasztva, és nem is lesz egészen az utolsó pillanatig, de oda van tartva, hogy legyen elképzelésed, hogy fog kinézni a végén... nagyjából.

Egy vallomással is tartozom, ha már így az ünnepek hangulatát súrolgatjuk. Amint az kiderült igazából nekem gyerekkoromban az egyik kedvencem volt a Kis Herceg. Rongyosra kellett nekem olvasni. Szerintem a lemez miatt volt bennem olyan emlék, hogy nem is szeretem. Mert azt a lemezfelvételt az nagyon utáltam néha. Ezt csak tisztázni akartam miután, drága jó édesanyám felvilágosított túlzásomról, és arról, hogy ez volt a kedvencem. Ám legyen...

Ez a mai mese amolyan elbeszélőre sikerült, sajnos rengeteg más dolgom is volt, mindezek mellett, amibe beletartozik a tanulás is. Nehéz harmincéves fejjel újra elkezdeni tanulni, de annál izgalmasabb, és semmi köze az eddigi szakmámhoz, ami rátesz egy lapáttal.

Ennyi voltam mára. Majd remélem sikerül jövő hétre befejezni a lámpát is, én már nem ígérek semmit, csak történjen minden ahogyan történni akar.

Mostanra már nem válogatok friss és visszajáró látogatók között, mindenki kap forralt bort és kész.

Ha tetszik amit látsz, és olvasol, kérlek oszd meg másokkal is.

Találkozunk jövő pénteken, addig is ne feledjétek, még az olyan megrögzött morcosnak is van menekvés, mint én.

Pá.

A kis herceg visszavág. Második rész.

Szia. Rettenetesen rohannak ezek a ködös napok itt Csíkban nem? Alig eszméltem fel, máris péntek van. A múlt héten elkezdtem a szuperségesen zseniális sorozatom, és amint azt akkor beharangoztam folytatni is fogom.

Természetesen nem mehetett ez sem fennakadás nélkül. Az eredeti terveim azok voltak, hogy erre a hétre megleszek mindennel, és majd nem kis büszkeséggel bemutatom a végeredményt, áldomást iszunk és mindenki megy a dolgára. Nem így történt.

Hogy miért nem, annak több oka is van. Először is rámtört a rettenetes és fájdalmas dögség. Az embernek néha nehezére esik beismerni magának, ha lusta. Én nem így vagyok ezzel. A hosszú évek során megbékéltem a gondolattal, hogy rettenetesen dög tudok lenni. Ha ennél lustább lennék szerintem kómába esnék.

Rendben van, a vicc kedvéért eltúlzom a dolgokat kissé. A lustaságom csak a szabadidőmre vonatkozott. Igazából az történt, hogy a lámpával csak akkor volt lehetőségem foglalkozni, mert szokás szerint megérkezett a karácsony előtti hajtás, és ilyenkor sok meló tud lenni. Ráadásul előre megrendelt termékekről volt szó. Vázák, cserepek és csecsebecsék készültek a műhelyben, ami továbbra is a ház előterében foglalt helyet.

Biztosan ennyi szófosás után már kíváncsi vagy nagyon, hogy végül is mennyire haladtam a beharangozott munkámmal.
Elmondom.
Volt egy érdekes pillanat az alkotásban. Tudniilik, megvan a keret, megvannak a vulkánok és az alapok lehelyezve. Ekkor esett le nekem, hogy a Kis Hercegnek volt egy nagyon fontos társa a bolygón, az pedig a rózsa. Ez nem maradhat ki semmiképp! Igen ám, de hogyan és miként fogok én most a kisujjamból kihúzni egy rózsát? Jó kérdés. Rengeteget agyaltam rajta, és az istennek nem találtam megoldást rá. Odabiggyeszthettem volna egy műanyag izét, de azzal együtt le is húzhatom magam a vécén szégyeneben, vagy minimum eláshatom magam hátul a kertben, valahol a kutyák elspájzolt csontjai között. Ezt azért már nem engedhettem meg magamnak.
Ezek után egyszer csak belémcsapott a NAGY ÖTLET! Elkészítem drótból.

Az egyszeri legény ilyenkor mit tesz? Bekapcsolja a jútúbot, és beírja: "Háw tu mék róze from draut?" Az internet, pedig nem okozott csalódást. Harmincezer... háromszázezer találatot adott arra, mit is lehet ilyenkor tenni. Több sem kellett, nekiestem egy darab drótnak egy böszme fogóval, és kegyetlenül elláttam a baját, míg rózsa nem lett belőle.
Bevallom őszintén, ritkán voltam elragadtatva egy apróságtól annyira mint ettől a pici drót-virágtól. Aprócska, és gonosz. A tövisek szúrnak ratja, mégis az embernek minden vágya, hogy reggeltől estig fogdossa. Valamiért nagyon a szívemhez nőtt a kis virág. Megmutatom, jó?

Ezen kívül elkészült még a bolygó alapozása. Itt még nem vagyok teljesen biztos mi lesz a következő lépés. Egyelőre így néz ki:

Több folytatás is van a fejemben, és őszintén, egyelőre nem tudom, mi lesz a következő lépés. Talán majd, mikor nekiesek, hagyni fogom, hadd vigye a kezem és a gondolataim a szél és a forma. Rájöttem már régen, hogy annál jobb lesz valami, minél kevesebbet gondolkodom rajta... igazából ez az életünk minden pillanatára is érvényes lehet... hmmm.
Ennyi volt a mese mára, jövő pénteken következik a befejező rész, vagy a következő rész, meglátjuk, mennyire haladok majd vele.
Ha tetszik amit látsz, akkor oszd meg másokkal is, én mindig nagyon örülök, ha látogatnak és olvasnak az emberek.
Akik most vagytok itt először, gyertek üljetek ide a többiek közé, most mindenki kap egy kis meleg kakaót, nemsokára advent első vasárnapja, ideje, hogy üljünk le egy pilanatra a családdal, ha ez nem lehetséges, legalább gondoljunk rájuk sok sok szeretettel.
Találkozunk jövő pénteken. Addig is...
Pá.

A kis herceg visszavág. Első rész.

Szia! Azt hiszem ismét karriert váltok! Nem olyan rég elcsapott a zsenialitás szerelvénye, és költő lett belőlem. Jó... tudom, csapnivaló költő lettem, éppen ezért fel is adtam szinte azonnal, de most más a helyzet. Figyelj! Nagyon figyelj! Megalkottam az első sorozatot. BUMM! Én szóltam, hogy zseniális lesz.
Jobb lesz, mint a "dállász", és valószínűleg kevesebbet fogok piálni mint Szuellen. De ezek csak apróságok.
Tudom, mostanra már tűkön ülsz, és meg akarsz mártózni a zsenialitásom meleg fürdőjében, ezért rögtön bele is csapok a lecsóba!

Csüccs. Mesélek.
Az történt, hogy írtak nekem levelet a keramániára. Én tudtam, hogy annak a kisherceges sztorinak nem lesz jó vége, és így is lett. A levélben az állt, hogy szeretné tőlem megkérdezni, lehet-é a kishercegből lámpát csinálni. Én meg azt mondtam, hogy lehet. Bárcsak ne tettem volna. Visszatért az összes gyerekkori traumám. Jó... lehet eltúlzom kicsit a dolgokat.
Komolyra fordítva a szót (ami ezen a szinten már valószínűleg lehetetlen), a drágakedves levélíró azzal a kéréssel fordult felém, hogy ő úgy szeretne egy lámpát, aminek a kisherceg a témája. Mondjuk a bolygó, amin lakott.
Ez nekem is nagyon jó ötletnek tűnt, és hamarosan meg is beszéltük a részleteket, pontosabban magammal beszéltem a részleteket.

Ezután már csak a kivitelezés marad. Volt nekem még egy darab kis kerek lámpatest megmaradva. Gondoltam arra biggyesztek majd egy kis ezt, meg azt, és kész is van.
Az első gondolatom az volt, hogy egyszerűen ráfestek valami kishercegest, meg bolygóst és kész is van a remekmű, de ez nem jó... Ez így kevés.

Tudniillik az ominózus égitesten volt egyéb is mint Kis Herceg. Volt neki a virágja és három vulkán, amiből az egyik nem működött. Vulkánt festeni, pedig, nem jó.
Ekkor született a nagy ötlet, hogy akkor építek szép vulkánt rá. Mint mindent, ezt is könyebb volt kigondolni, mint megvalósítani. Azt nem árulhatom el, hogyan tettem, mert szakmai titok.
Jól van... jól van, elmondom akkor csak ne nézz így. Egyszerűen építettem neki egy karton alapot, és körbetekertem egy fajta formázható cementtel. Az inspiráció a makaróniból jött, az is úgy készül, hogy vesznek egy lyukat és körbetekerik laskával. Ennek az a jó tulajdonsága van, hogy mikor kiszárad kissé rugalmas marad, így nem törik le könnyedén.



Tudom, hogy ezen a képen eléggé rondán néz még ki, de reményeim szerint, mire kész lesz, már jól fog mutatni.
Igazából ez volt az egyetlen nagyobb akadály, amit meg kellett oldanom, innen már csak a festés marad, ami reményeim szerint tükrözni fogja a könyvbeli illusztrációk stílusát. Nem vagyok egy nagy festő-mázoló, de megteszek minden tőlem telhetőt.
Egy heti munka és várakozás után (mert az a cement írtó lassan szárad) így néz ki:



Rákerült egy réteg alapozó festék, és következhet a befejezés.
Innen jött a sorozat gondolata. Ugyanis egyetlen pénteki mesébe nem fért volna el.
Most már csak abban reménykedem, hogy a megrendelőnek is tetszeni fog a végeredmény, de az majd jövő héten derül ki.
Ha kíváncsi vagy, mi lesz belőle, gyere vissza jövő pénteken is, és akkor majd elmesélem.
Ennyi volt mára, köszönöm, hogy velem töltötted ezt a pár percet, Mondanám, hogy, ha tetszik amit látsz, csak szólj, és megcsináljuk, mint a pinty, de nem!
Rendben van, lehet, hogy megcsináljuk... megbeszéljük jó?
Ha tetszik amit látsz, akkor kérlek oszd meg másokkal is. Neked csak pár kattintás, nekem pedig visszahozza gyerekkorom traumáit, amint a fenti példából is láthatod.
Akik először vagytok itt, azoknak ölelés és van kis lekváros bukta a kredencen. Akik gyakori visszajárók vagytok, azokkal iszunk egy kis forró teát, mert a csíki tél kezdett begyűrűzni. Menta tea jó lesz?
Találkozunk jövő pénteken, mikoris kiderül (REMÉLEM), hogy mi lesz a mese vége, addig is ne feledjétek, a gyerekkori sérelmek elkísérnek életünk során!
Pá.

Bakancslista

Szia! Őszinte leszek veled, az utolsó pillanatban jutott eszembe, hogy ma jössz látogatóba. Annyira elfoglalt a sok minden más csodás tevékenység. Ilyen ez... ha az ember egy pillanatra elereszti magát rögvest péntek lesz. De a lényeg, hogy itt vagy. Csüccs! Mesélek...

Nekem fogalmam sincs, hogy van-e ilyen szó a drága anyanyelvünkben, hogy "bakancslista", de láttam egy filmet ezzel a címmel és én mindent elhiszek, amit az interneten írnak.
Ezt találtam: "A bakancslista szó a “feldobja a bakancsot”  (értsd: meghal) kifejezésből jött létre, az azonos értelmű angol eredeti kick the bucket – bucket list (szó szerinti fordításban: felrúgni a vödröt – vödörlista) kifejezéspár analógiájára."

Tegyük fel, hogy az internetnek igaza van (márpedig ez így van), akkor el tudom képzelni, hogy az embernek milyen bakancslistái vannak.
Itt van példának okáért Sanyi. Sanyi nem egy túl okos ember, de nem is kicsit hülye. Sanyi bakancslistáján a következők szerepelnek:
- Megvenni az Ájromnéjdenes pólót a Lidl-ből.
- Csókolózni Marikával, ha beledöglök is.
- Venni olyan felniket a dácsiára, amilyen a Jocónak van, csak aranyból.
- Meggazdagodni mocskosul.
- Még jobban meggazdagodni.
- Beutazni a fél Alcsíkot.
- Osztán ennyi asszem.

Marikának ezzel ellentétben sokkal cizelláltabb bakancslistája van. Marika egy kifinomult hölgy, nemhiába a sarki bódéban eladó. Íme az ő bakancslistája:
- Elkerülöm azt a hülye Sanyit ha beledöglök is.
- Megveszem az új One Direction cédét.
- Kiköltözöm Ámerikába.
- Hozzámegyek egy kőgazdag hapsihoz és nyitok egy műköröm-laboratóriumot.
- Folytatás következik.

Mivel látjuk, hogy hős-szerelmesünk hódítása már csírájában el van fojtva, térjünk vissza az én bakancslistámra!
Kíváncsi vagy az enyémre?
Íme:
- 4 drb. nagy bakancs
- 115 drb. közepes bakancs
- 32 drb. kis bakancs

Ne nézz így... tényleg ez volt a bakancslistám. A főnök nyújtotta be. A párbeszédünk a szokásos módon zajlott le a hajnali 10 óra magasságában. Ő felhívott telefonon, és közölte, hogy íme itt a bakancslista és tessék szépen elkészíteni. Azt mondanom sem kell, hogy mikor a határidőt kérdeztem épp azt nem mondta, hogy múlthétre. Én még nyöszörögtem egy kicsit. Próbáltam úgy tenni, mint aki nem beszél magyarul, aztán végül beadtam a derekam, és kimásztam az ágyból. Ez nem volt kis teljesítmény, mert a padló piszok hideg volt. Csíkban mostanában olyan idő van, hogy a jegesmedve a minap sírva könyörögte be magát a takaróm alá, mert fázik és a kamrában megfagyott a pálinka... novemberben. Jól van... lehet hogy túlzom kicsit... de csak nagyon kicsit.

Még mindig nem hiszel nekem mi? Akkor mutatok bizonyítékot, nesze neked sok kép:

















Amint látod, van itt minden. Kicsi, nagy, közepes. A legkisebbek azok írtó cukik, a nagyokban meg elfér egy kövérebb macska. Ezt csak a miheztartás végett mondtam el, hogy tudd körülbelül mekkorák.
Ők lennének azok a bakancsok a listámról. Azt gondolom, most már minden tiszta neked. Ha mégsem, akkor tudod hol vannak az elérhetőségeim (az oldal tetején), csak szólj, és megmutatom élőben is mint a pinty!
Ennyi volt a mese erre a hétre. Ha először olvasol, akkor aggyisten, ülj le, érezd otthon magad, van egy kis fagyos pálinkám és szalonnám. Akik visszatérő olvasók vagytok, nektek csók a homlokotokra, a fagyos pálinka mellé van még egy kis lekváros bukta... ha gondoljátok.
Tetszik amit olvasol? Akkor nagyon de nagyon... de nagyon szeretném, ha megosztanád másokkal is, nekem sokat jelent, neked pedig csak pár kattintás.
Találkozunk jövő pénteken, addig is ne feledd: "Csíkban nincs hideg, csak szar ember!" (ezek alapján én nagyon az vagyok).
Pá!

Disznyóvágás

Már hétvége van? Én nem tudom ki eszi meg ezeket a heteket, de lassíthatna, mert úgy telnek a napok mint a fene. Amúgy szia! Csüccs.
A múltkor nem hitted nekem, hogy disznóvágás lesz a téma, és csak néztél rám, pedig én ma arról fogok beszélni.
Még mielőtt teljesen összezavarlak azt hiszem a legelején kell kezdenem.

Volt egyszer már jópár éve, hogy a világ legeslegszebb és legjobb és legaranyosabb nővére férjhez ment. Ha eddig nem jöttél volna rá, az én nővéremről van szó. Én akkor elhatároztam magamban hogy férjhez menni jó dolog. Emlékszem, hogy míg mindenki (engem is beleértve) lázasan készülődött és szervezkedett és rendezkedett és káromkodott, addig a cuki gerle-pár nézték egymást szerelmesen, és turbékoltak. Azt ne tudd meg, milyen, mikor jó nagy banda jön külföldről és te szó szerint a virágok közt alszol a földön valahol elrejtve az előszoba sarkában. Ha mégis meg akarod tudni, akkor elmondom... az olyan, hogy a macska párnának néz folyamatosan és nem érti mit kell annyit mocorogj éjszakánként.

A lényeg, hogy orbitálisan nagy buli volt. Jó sok ember, jó banda és jó emlékek! Sok, nagyon szép emlék, nem is bántam már a fikusz társaságát éjszakánként.
Térjek a lényegre! Van mifelénk ugye, az a szokás, hogy borítékot adnak az újdonsült párnak. Ezenfelül van az is, hogy a "gazda", aki amolyan ceremóniamester a lagziban, jó nagy pofával bemondja, mint a csicsói állomáson, hogy ki, mit és mennyit adott. Ez valamiért nem tetszett nekik. Részben azért, mert nem is volt gazda a lagzijukban, részben pedig azért, mert írtó vegyes volt a társaság. Voltak Kolozsvár környékiek, Ámerikaiak, Magyarországról... mindenhonnan. Emiatt az egész kissé rendhagyóra sikeredett. Nem az a hagyományos csíki lakodalom kerekedett belőle.

Volt a főnöknek az az ötlete, hogy vágjunk malacot! Emlékszel még nagyon régen lehetett kapni a korondi parkolóban a perselyeket? Amolyan díszes malac formájuk volt, és cserépből voltak. Innen jött az ötlet.
Készítettünk egy óriási kerámia malacot perselynek. Kis türelmet kérek, nagyon régi képeket kell előbányásszak. Meg is találtam, íme!



Ő volt a malac! Nevet nem adtunk neki, mert szomorú sorsát tudtuk már akkor. A dolog úgy volt elképzelve, hogy a főasztalra szépen ki lesz téve, és mindenki amikor akarja, bele dobja a borítékot.
A lakodalom - sokadalom után pedig természetesen hazavittük és levágtuk.
De ne hidd azt, hogy barbár módjára történt mindez! Nem ám! Meg volt adva a módja neki rendesen, szépen feldíszített asztalon került kés illetve balta alá:











Így történt, hogy csíkban egyszer kerámia disznót vágtak. A húsa kicsit rágós volt, és sercegett a fogaim között, de annyi pálinka után ki törődött már a részletekkel?
Ezt a régi történetet szerettem volna elmesélni ma, remélem tetszett, nekem jól esett visszaemlékezni azokra a szép hetekre.
Ennyi volt mára, köszönöm, hogy velem tartottál, ha tetszett, akkor oszd meg másokkal is, neked csak pár kattintás, nekem viszont a fél világot jelenti!
Akik először vagytok nálam, azoknak pusszantás, üljetek le, érezzétek otthon magatok, ma csóró vagyok, nincs szinte semmi a hűtőben, de kínálhatok pirítós kenyeret vajjal.
Akik már sokadjára jártok vissza, azoknak üzenem, hogy ti vagytok a legmenőbb népség kerek e világon. Nektek a pirítós mellé adok még teát is, van menta vagy fekete. Válassz!
Még egyszer köszönöm, hogy itt voltál és elolvastad a történetem, ha szeretnél valami kerámia szépséget, az elérhetőségeim az oldal tetején vannak, csak szólj, és megcsináljuk, mint a pinty!
Találkozunk jövő pénteken, addig is ne feledjétek hogy egy malacvágás még nem csinál telet, avagy latinul: "Uno porkonyissz non facit brrrhidegum!"
Pá!

A fatörzs meséje

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy...
Szia, itt vagy? Már péntek van? Épp mesélni készültem, ha érdekel, csüccs és hallgasd meg.
Hol is tartottam? Szóval... egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy csillagszemű, bárgyú nézésű legkisebb királyfi. Ez a királyfi azért volt bárgyú nézésű, mert nem olyan régen ébredt fel álmából és azért volt legkisebb királyfi, mert rajta kívül nem volt más királyfi. Lehetett volna akár a legnagyobb királyfi is, vagy a középső, vagy mindhárom egyszerre, de az már az agyra nézve igencsak megterhelő. Sőt... ő volt az egyetlen fi a családban, és igazából király sem volt. Így lett a királyfiból egyszerű fi.
A fi felébredt egyik nap, és világmegváltó ötlete támadt.

Ez a mese meg tele van égszakajtó hazugságokkal, mert nem is egyből támadt ez az ötlete, hanem hosszú tervezés után, de az nem fér bele a folklórba, és amúgy is... rettenetesen unalmas történet lenne, még a végén elalszik a drága közönség.
Jól van, tudom, hogy te az igaz történeteket szereted, akkor elmondom, hogyan is történt mindez.
Ha eddig nem jöttél rá a mesében a fi az én voltam. És igenis csillagszemem van! Ne röhögj!
Tehát... egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy késztetés, hogy valami nagyon érdekeset készítsünk. Ugyanakkor funkcionális is kellett legyen, mert nem engedhetjük meg magunknak, hogy nagyon művésziek legyünk, el is kell adni a portékát.

Ekkor született meg a recept:
Először is, végy egy cső-vázát. Amelynek magassága megközelítőleg ötven centiméter. Ezen cső-vázára még félig nyers formájában vágj lyukakat. Jó nagyokat, hogy kisebb csövek ragasztására megfeleljen. Miután ezzel megvagy a nyers testre ragaszd rá a karokat. Mindezek után morzsolj el egy káromkodást az összeszorított fogaid között, mikor szétesik az egész darabjaira és próbáld újra. Mikor újra próbálod, már légy okosabb és rövidítsd meg a karokat, hogy könnyebben kezelhető legyen, és lehetőleg úgy helyezd el a testén, hogy a "fatörzs" relatív stabil legyen. Ezután újabb káromkodások jönnek, mostmár egyre hangosabban, mindaddig míg az a "mocsok, rohadt izé" megáll a saját lábán végre. és dolgozhatsz a részleteken.
Miután a fent említett "mocsok, rohadt izé" megáll ügyesen a lábán, és nem akar szétesni egy pillangó-tüsszentéstől, végy híg agyagot és képezz rajta érdes, fatörzs szerű textúrát.

Állj meg egy pillanatra és méregesd leplezett büszkeséggel a munkád gyümölcsét.
Előre melegített, ezer fokos kemencében égesd ropogós aranybarna színűre.

Miután kihűlt (ez fontos, mert ha nem szó szerint odaragad a kezed), végy diófa pácot és kend be vele az egészet, tetőtől talpig, úgy, ahogy van.

Legvégül fixáld a pácot lakkal, és újabb rejtegetett büszkeséggel nézegesd a munkád gyümölcsét. Kész is van a fatörzs.

Használhatod vázának, vagy csak úgy dekorációnak.

És így lőn, hogy a királyfinak lettek fatörzsei, jó sok. És az emberek szerették, és az emberek elvitték, és ők is gyönyörködtek bennük csendes estéken.
Itt a mese vége, még ne fuss el véle.

Ezekről már jó ideje akartam neked mesélni. Jópofák nem?
Ennyi voltam mára, remélem tetszenek a vázáim, ha nem az sem baj. Köszönöm, hogy velem tartottál ezen a pénteken is, találkozunk jövő héten, mikor is disznóvágás lesz a téma. Addig is, ha tetszik amit a blogomon olvasol és látsz, akkor a facebookon, vagy szóban, vagy mutogatásokkal oszd meg az ismerőseiddel, nekem nagyon sokat jelent.
Akik először jöttetek ide, ne ijedjetek meg, mindig nem ilyen rettenetes meséket mesélek, üljetek le, érezzétek otthon magatok, van almástészta a kamrában.
Akik már visszajáró népség vagytok, azoknak csók a homlokotokra, ti vagytok a kedvenceim, az almástészta mellé van kis körtepálinka, mert a gyümölcs az egészséges azt mondják. A magyarországi olvasóimnak, meg elmondom, hogy az almástészta az sütemény, nem alma makarónival!
Ha tetszik amit látsz, és neked is kell ilyen, az elérhetőségeim megtalálod az oldal tetején, csak szólj, és megcsináljuk mint a pinty!
Mégy egyszer köszönöm az érdeklődést, jövő pénteken újra jövök, addig is ne feledjétek, fából lehet vaskarikát, vagy cserépkarikát, ha az ember igazán akarja!
Pá.

Semmitmondó őszi ének!

Szia! Máris itt vagy? Péntek van? Az igen! Elszaladt ez a hét is, csak úgy huss...
Csüccs. Megmutatom, mit dolgoztam, jó?
Íme:

Nem... nincs baj a készülékeddel, ez az egész heti munkám. Mondjuk... nevezhetnénk ezt a remekművet akár így is: "Hóvihar az Antarktiszon." 

Na, jól van. Hülyeséget félretéve, az történt, hogy a héten nem történt semmi. Pontosabban nagyon minimális munkám volt. Fura érzés... Rátesz egy lapáttal a kora téli depressziómra. Jajongva és sóhajtozva fogadtam el sorsom kietlenségét, majd elemésztett a naplopás. Rendben van, többet nem drámázok, igazából nagyon élveztem, hogy volt egy szusszanásnyi időm, így legalább tudtam tanulni. Most ne bámulj így! Továbbképzésen veszek részt. Nem, nem alfazekasból vizsgázom főköcsögösnek. Amiben képzem magam, annak semmi köze a kerámiához. 

Volt azért pár aprócska munka, amit szépen most megosztok veled, hogy ne maradj teljesen üres kézzel, és azért is, hogy a mai bejegyzésem ne legyen ténylegesen annyira unalmas, mint egy hóvihar az Antarktiszon. 

Először is egy pár tálat kértek tőlem. Kisebb, laposabb, cuki tálakat. Enyhe fejtörést okozott, mert a festék, amivel dolgozni akartam, hitvány volt, mint ötéves kölyök a "Diznilendben". Az istennek sem akart megtapadni rendesen. A sztori szépsége, hogy mikor átadtam, szívtam a fogam, és meg is jegyeztem, hogy "ne haragudj, de ez erősen nem tetszik saját magamnak, azaz nekem...". Errefel a kedves vevő mosolygott egyet, és azt mondta, hogy az az én dolgom, mert neki igenis tetszik. Így hát elkelt a portéka. Küldött nekem képeket is, miután megtalálták a végső helyüket a tálak. Íme:

 

Szépecske igaz? Ha érdekel az állvány, azt hiszem az IKEA-ban lehet kapni. és mint vállfa tartót árulják, de az milyen unalmas már... nem? 

Továbbá... ezen kívül akkorát hazudtam, mint egy ház. Nem szokásom, bizisten. És ha az illető most olvassa, akkor mélységesen bocsánatot kérek. 

Történ egyszer még a nyáron, hogy egy valaki rendelt tőlem órákat. Két darabot, előre megegyezett formában, mintával stb. Aztán lett egy csomó minden, így hát halogattam, mert először is, zseniálisan jó halogató vagyok, másodszor pedig úgyis tudtam, hogy nem sürgős. Egészen addig, mikorra már sürgős lett. Ekkor történt az, hogy telefonon beszéltünk és én azt hazudtam, hogy "Peeeeeeeeersze, kész van az egyik.... hooooooogyne...". Ha olvasod, ne haragudj!!! Ha nem olvassa, nehogy elmondjátok neki, mert oda a becsületem. Igazából félig kész volt, szóval akkorát nem hazudtam, hogy az egész vakolat leessen, csak a fele, az is csak a szemközti falról. 

Így nézett ki félkészen:

Látod... akkorát nem is hazudtam. Végül is... kész van, csak pár simítás kell és az óraszerkezet, aztán kész. 

A következőkben nem reklámozni akarok, de találtam egy oldalt, ahol van egy csomó minden, gondoltam megosztom veled. 

Ezen a címen találod meg: https://complexart.ro/. Miért reklámozom ingyen őket? Mert megérdemlik szerintem. Óriási termékpalettájuk van, ha valamire szükséged van, akkor náluk megtalálod. Ugyanakkor megbízható népség. Ha jól tudom temesvári cég. Az áraik egész jók, és a szállítási költség is átlagos, ugyanakkor egy csomó online fizetési lehetőség van. Nos ennyit az ingyen reklámról, ha érdekel, keresd fel őket. 

Szó mi szó, nem sok történt a héten, és bevallom bajban voltam, mert az egy dolog, hogy az unalmas munkáról írjak neked érdekesen, de az már egy teljesen másik dimenzió, hogy a semmiről írjak érdekesen. Nem vagyok politikus, így gyárilag képtelen vagyok hosszasan fosni a szót. 

Ennyi voltam erre a hétre, vagy mondhatni ennyi sem voltam erre a hétre, találkozunk jövő pénteken, addigra hátha elmúlik a téli depresszió, és a munkátlanság, vagy feltalálom a világbéke receptjét, vagy nyerek a lottón, és lesz ténylegesen miről írjak. Ha nem, akkor nem, nem számít, én itt leszek jövő héten is, és várlak téged! 

Ha tetszik a blog, nyugodtan oszd meg másokkal is, szóban, pofakönyvön (facebook), hadd terjedjen a hír. Neked csak egy kis erőfeszítés, nekem viszont sokat jelent. 

Akik először jártok nálam, sok pusszantás, vegyetek nápolyit a tálból, és gyertek majd jövő pénteken is.

Akik már sokadjára jártok itt, azoknak csók a homlokotokra, a nápolyi mellé adok egy kis szalámis szendvicset, ott a kredencen, szolgáljátok ki magatok.

Köszönöm, hogy velem töltötted ezt a pár percet. Au revior a jövő péntekig, avagy aufvíderzén!

Pá!

Padlót fogtam

Szia! Elmeséljem? Padlót fogtam. Nem elég, hogy beköszöntött az ősz, és hideg van és napok óta esik az eső, én még padlót is fogok. Szó szerint. Megfogtam a padlót párszor. Odébb kellett rakni, és csiszolni és ilyenek. Most miért nézel így? Azt hitted, metafóra volt? Dehogy is. Nincs nekem kedvem mókázni ilyen mélységes depresszióban. Beköszöntött a pre-téli tunyaság. Mondjuk ez van nekem minden évszakban, de most a téli jött terítékre.

Vagy őszi... mindegy. A lényeg, hogy a munka menjen. Ezért is mesélek most egy másik érdekes tervről és annak kivitelezéséről.
Történt ugyanis, hogy jó pár éve egy görög épületet újítottak fel. Nem a stílusa volt görög, hanem a helye... mondjuk ennek következtében a stílusa is az volt. Nos, nem akarom fosni a szót, a lényeg, hogy az illető, aki a munkálatokkal bíbelődött megkért minket, hogy készítsünk kerámiából padló csempét. Most ne arra a padlócsempére gondolj, amelyet mifelénk csak "fajáncnak" neveznek. Ez nagyon nem olyan volt. Már rég óta használnak kerámia lapokat a padló burkolására.

Akkor történt az, hogy szépen ki kellett találjuk, hogyan is lehet megoldani mindezt. Elméletben nagyon egyszerű, de amint az kiderült a gyakorlatban teljesen másképp működik. Ezen felül benézett hozzánk "Mörfi" bácsi is, aki egy eléggé pesszimista alak, az a hitvallása, hogy ami elromolhat, az el is romlik. És így is lett, ami elromolhatott, az el is romlott. Sőt, néha még az is elromlott, ami nem romolhatott el.

Az első akadály a forma megteremtése volt. A legegyszerűbb a négyzet vagy téglalap alak nem? Nem... csak a mi fejünkben az, mert ezt ismerjük a legjobban. Egy csomó helyen négyszögletű padlóburkolattal találkozunk. Részben azért mert könnyű és olcsó előállítani, részben pedig szállításkor kevesebb levegőt viszünk magunkkal. Elhelyezéskor is viszonylag könnyű vele dolgozni, de unalmas, és nem hatékony.

Ekkor jött a hatszög ötlete. Megjegyezném, hogy kör alakú lapokra nem is gondoltunk. Szóval, a hatszög. Ez a forma már jobban tetszett mindenkinek, a megrendelőt is beleértve. Ez viszont nem "occsó". Nagyon nem. Előállítani is relatív utálatos, kicsit olyan, mint az a kolléga, aki mindig megissza a céges tejet a hűtőből, így nincs a kávé mellé... relatív utálatos.

Miután megoldottuk a forma és a gyártás kérdését, következhetett mindennek a gyakorlatba helyezése. Mint utólag kiderült, ha az ember ráérez a dolog ízére, akkor már nem is olyan nehéz. Csak sok törődés és odafigyelés kell neki, semmi más, és persze türelem.

Így születtek meg a hatszögletű kerámia burkolólapok. Főként beltéri, nem szereti a vizet. Nagyon nem. Igazából nehéz is vele dolgozni, mert vastag és kínszenvedés méretre vágni szükség esetén, de annál tartósabb, ha rendesen gondját viseled.

Azóta jó pár helyre készült. Beleértve a kandalló alatti padló részt is. Ekkor fogtam én padlót szó szerint. Azt elfelejtettem mondani, hogy van egy érdekes tulajdonsága, ami csak később derült ki, mikor már gyakorlatban is megtapasztaltuk, milyen használni ezeket a burkoló elemeket. Éspedig az, hogy soha nem hidegek. Ellentétben a hagyományos padlócsempével. Télen-nyáron kellemesen lehet rajtuk mezítláb mászkálni.

Mutatok képeket is jó? Előbb azt, hogy néz ki "lerakva", majd félkész állapotában is.







Ez volna az, amiről ezen a héten beszélni akartam. Ha tetszik amit látsz, oszd meg másokkal is. Nekem nagyon jól esik.
Ugyanakkor ha magadnak is szeretnél ilyet, akkor az elérhetőségeim ott vannak az oldal tetején. Csak szólj, és megcsináljuk, mint a pinty!
Modernizálódom, így van már instagram felhasználója is a keramániának. Azt a pici instagram ikonra kattintva éred el, vagy az https://www.instagram.com/keraman1a/ címen.
Akik most látogattok el hozzám először, legyetek üdvözölve, van káposztaleves, szolgáld ki magad, ha ízlik! Ha már régóta visszajáró vendég vagy, gyere ide keblemre! Nektek van bőven dobostorta a hűtőben, marj bele, érezd otthon magad!
Köszönöm, hogy velem tartottál az elmúlt pár percben, mostantól te vagy a legjobb ember a földön!
Találkozunk jövő pénteken, addig is ne feledd, ha ideges vagy, nyugodjál le... attól megnyugszol!
Pá.

Apróságok

Szia! De jó, hogy itt vagy újra, csüccs! Felőlem aztán állhatsz is, engem nem zavar. Mesélek egy kicsit jó?

A héten újra tömeggyártás volt a téma. Nem kellett sietni vele, úgyhogy jól elvoltam egy pár napig. Azon gondolkodtam, hogy miként is lehet egy ilyen viszonylag monoton tevékenységről izgalmasan írni. Sehogy. Aztán rájöttem... elmondom neked, hogyan zajlik ez nálam.

Amint visszanéztem az utóbbi munkáimat rájöttem, hogy ezek, amikkel most dolgoztam amolyan apróságok. Ami találó is jelen lelki állapotomra. Mostanig valamiért folyamatosan nagyobb tárgyakat készítettem az elmúlt pár hétben, na nem mintha kompenzálni szerettem volna bármiért is, de ezt dobta a gép. Most pedig az apróságok jöttek terítékre. Kicsi vázák, apró kaspók és kis tálak.
Hogy mi köze mindennek a lelkiállapotomhoz? Csak annyi, hogy mintha parancsszóra, mostanában én is az apróságokkal foglalkoztam. Kis kedvességek, lopott pillanatok, amikor annak a pár percnek is örülünk amit valakivel töltünk, és hasonlók.

Tudod... ilyenkor, mikor monoton munkám van szeretek elmélázni az élet értelmén. Nem, mintha bármilyen világmegváltó ötletem támadt volna eddig, de ki tudja... ami késik nem múlik. Számomra mindig izgalmas volt megtalálni az érdekest, a különlegest. Ezt tettem most is. Szeretem észrevenni azokat az egyenetlenségeket, apró hibákat, amik a termékeimben vannak elrejtve. Sőt... néha szándékosan otthagyok egy-egy ujjlenyomatot. Csak a hecc kedvéért, hátha valaki majd megtalálja azt, és elgondolkodik azon, hogy kerülhetett oda. Ugyanakkor azt is szeretem, hogy nem tökéletes.

Két részem van. Az egyik szereti a precíz, gondosan megtervezett tárgyakat. Ahol nincs helye hibának, minden kontrasztos, éles, letisztult és makulátlan. Ezzel csak az a baj, hogy rájöttem, egyre jobban magáévá tesz minket ez az életérzés. Eltávolodtunk a gyökereinktől. Ami kézzel készült, az nem lehet egyforma, és nem lehet precíz olyan szinteken. Kezdett minket uralmába keríteni az "ájfón" és a társai. Ott nincs helye hibának. Ha tizenöt ezredmásodperccel később kapjuk meg a napi adagunkat már kényelmetlenül érezzük magunk és nem tudjuk e szorongás honnan ered. Egyre jobban látom, ahogy gyermekeink is átveszik ezt a "sietős" és "kontrasztos" világot.

Jó érzés néha megállni egy pillanatra, és az apróságokra figyelni. Azokra a kis vázákra, amik egymás után eljárnak a kezem alatt. Érezni rajtuk az egyenetlenségeket. Improvizálni a festéssel... úgysem lehet tökéletes! Látni, ahogyan a kutyánk ott ül mellettünk és elmélázva figyel. Az is lehet, hogy nem ránk figyel, csak élvezi azt a pár órát, amit csendben mellettünk tölthet. Olyankor megáll számomra az idő egy kicsit. Mosolyogva arra gondolok, hogy az őszhajú borzos bácsinak milyen igaza volt, mikor kijelentette, hogy az idő relatív. Csak azért van bekapcsolva a telefonom, mert az készíti a felvételt. Nem nézem minden csipogásra, hogy most milyen értesítést kaptam.

Készítettem is neked egy videót. Összesűrítettem egy nap munkáját pár percbe, nézd meg!


Apróságok... ez visszhangzott végig a fejemben, mikor azon gondolkodtam, mit is írjak neked, mivel lepjelek meg.
Tulajdonképpen ez a napló is azért jött létre valamikor pár hónapja, hogy apró pillanatokat osszak meg veled, és örömünket leljük benne.
Mutatok pár képet is jó?





Nos, erre a hétre ennyi volt. Köszönöm, hogy velem tartottál. Szokás szerint, ha tetszik, akkor tudod, hol találhatók az elérhetőségeim, és megcsináljuk, mint a pinty! Választhatsz formát és színt, a határ a csillagos ég (azért... nem... most hazudtam kicsit, de közösen kitalálunk mindent).
Akik először vagytok itt, törjetek kolbászt, üljetek le, érezzétek otthon magatok. Akik már visszajáró látogatók azoknak nagy ölelés, van egy csomó tökfőzelék fasírttal, szolgáljátok ki magatok!
Találkozunk jövő pénteken, addig is ne feledjétek az apróságokat.
Pá!

Kerámia a konyhában

Szia! De jó, hogy itt vagy, csüccs! Amint azt már nagyon régen megígértem, főzöcskézni fogunk. Ne türelmetlenkedj, mindjárt elárulom a nagyon szupertitkos receptemet, de előbb egy kis ismertető arra az esetre, hogy ha nem tudnád, mire jó a kerámia a konyhában.

Nos. Nem fogom tudni az egészet lefedi ilyen rövid idő alatt (Érted? Lefedni... mekkora poén... jól van, befejeztem...). Azt tudnod kell, hogy a kerámiát a konyhában már ősidők óta használják. Nélküle nem is olyan lenne az étrendünk, mint amilyen napjainkban. Én most főleg arról fogok beszélni, ami a vidékünkön elterjedtebb.

Egy ideje nagy divatnak örvend az úgynevezett "római tál". Nagyon hasznos és könnyen kezelhető edényről beszélünk, Az igazi probléma a minőséggel van. Sok embert eltántorított ezeknek a használata, mert csalódtak benne. Az igazság az, hogy igencsak jól lehet főzni vele, ha az edény megfelelően el van készítve és elő van készítve. Ha ilyet akarsz vásárolni, akkor nagyon oda kell figyelni a minőségre. Ha kezedbe veszed az edényt és az vékony falúnak érződik, akkor valószínűleg az is. Ez nem jó... nagyon nem jó... Nem fogok ujjal mutogatni, de bizonyos településen, bizonyos Székelyudvarhely után, bizonyos távolságra, ahol bizonyos túristák bizonyos csecsebecséket vásárolnak, bizonyos egyének eladnak bizonyos termékeket, amik bizonyosan nem jók semmire. Vékonyak, gyengék és nagyon könnyen törnek.

Tehát... ha ilyet akarsz venni, győződj meg róla, hogy az edénynek van "teste", van súlya, a falának van egy egészséges vastagsága és lehetőleg látszanak a pórusok benne ha épp nem zománcozott. Ha zománcozott, annál jobb. Továbbá rengeteg mód létezik annak az előkészítésére főzés előtt. Van, amelyiket zsíros vízzel ki kell főzni, van amelyiket csak vízzel, van amelyiket csak úgy, ahogy van lehet használni. A zsíros vizet és vizet ízlés szerint főleg azokkal használjuk, amelyek nincsenek zománcozva.

A lényeg, hogy rengeteg módja és formája van a kerámiában való főzésnek, épp ezért én kiragadtam egy módot, és egy nagyon kedvenc receptet, ami kissé különleges, nem a megszokott töltött káposzta vagy sült csirke, amit általában készítenek ezekben.

Gondolkodtam, hogy leírjam-e a teljes receptet, de végül úgy döntöttem, hogy vétek lenne az emberiség ellen, ha nem tenném meg, tehát:
Rókagombás csirkepaprikás galuskával és tejföles-sajtos öntettel.
Hozzávalók: egy csómó minden.
Elkészítési idő: eléggé hosszú.
Nehézség: macerás, mint udvarolni a liciben.

Az egész úgy kezdődik, hogy töltünk egy pohár bort. Ez nem kell a kajába, de jót tesz az idegeknek a későbbiekben. Egy korty bor után kezdhetjük az alapokat. Csirke húsra lesz szükségünk. Készülhet csirkemellből, csirkebokából, csirkehátból... kinek mi izgató. Én csirkemellből készítettem. Paprikás alapra lesz szükségünk, nem fogom részletezni, hogyan. A lényeg, hogy készítünk egy cuki csirkepaprikást, álá nagymama féle. Félúton jöhet a gomba. Itt erősen vigyázni kell, mert akármilyen gombával nem jó. A rókagomba ideális, és jól talál a csirkével. A róka is szereti a csirkét... Ugyanakkor használhatunk egyszerű boltban kapható csiperkét, de azzal nem olyan finom.

Miután megvan a paprikás alap jöhet a galuska. Lisztgaluskát fogunk készíteni. Nagyon egyszerű... liszt kell hozzá, tojás, víz és só, Mintha csak levesbe készülne, olyan állaga kell legyen. Bő vízben megfőzzük, majd leszűrjük.

Legvégül összerakjuk az egészet kerámia edénybe (ha nincs kerámia lehet használni bármilyen edényt). Legalul a galuska kerül, majd a paprikás, végül pedig a tetejére reszelt sajt és öntetként tejföles-kapros befejezés. Ez úgy születik meg, hogy a tejfölet összekeverjük egy tojással és bőven kaporral, söval borssal ízlés szerint.

A gasztronómiai csodánkat ezután jól átmelegített sütőbe tesszük és összesütjük, míg nyálcsorgatóan guszta barnás kéreg nem keletkezik a tetején levő sajtos-tejföles-kapros izéből. Ezután megisszuk a maradék bort, majd betegre esszük magunkat. Egy újabb pohár bor után jöhet a triferment, majd keresünk valakit aki rendet tesz és körülbelül egy órán keresztül mosogat.
Képek is következnek. Íme:

Ezen kívül van más fajta edény is a konyhánkban, amiben rendszeresen töltött káposzta készül, vagy csirke sörben.

Nos... ez volt a recept. Nem fogom megígérni, hogy megcsináljuk, mint a pinty, mert egy ideje már nem készítünk kerámia főzőedényeket. Majd ha újra fogunk, akkor szólok jó? Ezt az egészet csak úgy elmeséltem neked, legfőkébb azzal a szándékkal, hogy ne ijedj meg a kerámiában való főzéstől. Csak jól meg kell válogatni az edényt, és ne sajnálj kiadni kicsit több pénzt érte, megéri. A mieink már több évtizede szolgálnak.
Köszönöm, hogy velem tartottál ma is. Ne feledd, ha tetszik amit látsz, akkor oszd meg a facebookon. Nekem nagyon jól jön a reklám.
Akik most vagytok itt először gyertek üljetek asztalhoz azokkal akik visszatérő látogatók. Van finom csirke paprikás galuskával.
Találkozunk jövő pénteken, addig is ne feledjétek, nem mind arany ami János! (ne haragudj, hírtelen ez jutott eszembe)
Pá.