Te... én nem tudom mi van itt, de olyan, mintha az emberek az akopaliszpisre készülődnének. Akoplapiszpis... apokalipszis na!
Zombi támadás van. A városban két féle lény létezik. Az egyik, aki álmosan és csipásan tántorog, mert vagy másnapos (pre-karácsonyi céges buli) vagy csak egyszerűen álmos. A másik fajtánál a következők találhatók egyszerre:
- 18 liter víz
- négy rács sör
- nyolc üveg bor
- egy darab strucc, vagy pulyka... nem tudom
- egy fél disznó
- egy másik fél disznó
- 16 tekercs vécépapír
- álgokálmin és kilenc doboz triferment
- olyan mennyiségű csoki, amiből egy rendesebb szomáliai falu két és fél évig simán eléldegél
És mindez csak az egyik keze.
Szóval az emberek készülnek a világ végére. Pedig csak karácsony közeleg.
Engem nem ért az a szerencse, hogy a készülődők csapatában végezzem. Vagy mint zombi bolyongtam a városban, kerülgetve a hópelyheket és a jegesmedvéket (mert csíkban már cudar hideg van), vagy pedig dolgoztam, mert... mert miért is ne. Végül is, nekem úgysem kell pihenő.
No... most hogy a nyafogást abbahagytam, és a kezdeti ijedelmem is elmúlt, elmesélem, hogy mi történt a keramánián. Volt egy valag munka, mert egy-két vásárlónk is most akarta feltölteni az üzleti készleteit, hogy a készülődők csapata legyen mit cipeljen a fél mázsa narancs mellett.
Így történt, hogy én is szépen vázákat festettem, és csinosítottam.
Ezen kívül még egy cuki kis órát is kértek ajándékba. Mármint nem azt, hogy én adjam ajándékba, hanem hogy majd ő adja ajándékba.
Belezavarodtam.
Szó mi szó, elkészült (majdnem) egy szép kis óra. Azért majdnem, mert még nincs teljesen kész, de bizisten huszonnegyedikére meglesz!
Mindezek után, egy aranyos barátném (olyan nő, aki a barátod, nem összetéveszteni) úgy döntött, hogy én vagyok a télapó, és azt a szent feladatot adta nekem, hogy készítsek neki karácsonyfát.
Karácsonyfát... én? Mi vagyok én? Erdész? De a sok hiszti közepedte nagyon is szívesen elkészítettem a csodálatos karácsonyfát. Majd mindent megmutatok szépen sorjában fényképekkel, rendben?
A lényeg, hogy van dolgom dögivel, ami jó, mert addig sem kergetnek el vásárolni az akoplaplipszis hívei közé, rohangálni egy fél tehénnel a hónom alatt.
Azért... én várom az ünnepeket, ne érts félre, csak az azt megelőző bolondéria nem a kedvencem.
Amint ígértem itt vannak a képek:
A csodálatos fa! Ezt így kérték, és én így készítettem el. Valójában nagyon tetszik, és irigykedem, hogy nem nekem jutott előbb eszembe:
Íme az óra. Ez szerencsétlen még félkész állapotban van, akad rajta csinosítani való. A végeredmény ennél sokkal szebb lesz.
Legvégül a hétköznapi munka, őket már ismeritek:
Ennyi voltam erre a hétre.
Ha tetszik amit látsz, és olvasol, valamint eszedbe jutott, hogy az anyósnak nem vettél még semmit, akkor csak szólj, és van nálam szép váza. Odaadom, mint a pinty!
Azt hiszem már nem is kell mondanom, de mégis megteszem, hogy oszdd meg másokkal is, nekem olyan jó érzés, neked, pedig csak pár kattintás.
Találkozunk jövő pénteken, addig is ne feledjétek, a Télapó és az Angyal igenis létezik!
Pá.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése