Szia. Rettenetesen rohannak ezek a ködös napok itt Csíkban nem? Alig eszméltem fel, máris péntek van. A múlt héten elkezdtem a szuperségesen zseniális sorozatom, és amint azt akkor beharangoztam folytatni is fogom.
Természetesen nem mehetett ez sem fennakadás nélkül. Az eredeti terveim azok voltak, hogy erre a hétre megleszek mindennel, és majd nem kis büszkeséggel bemutatom a végeredményt, áldomást iszunk és mindenki megy a dolgára. Nem így történt.
Hogy miért nem, annak több oka is van. Először is rámtört a rettenetes és fájdalmas dögség. Az embernek néha nehezére esik beismerni magának, ha lusta. Én nem így vagyok ezzel. A hosszú évek során megbékéltem a gondolattal, hogy rettenetesen dög tudok lenni. Ha ennél lustább lennék szerintem kómába esnék.
Rendben van, a vicc kedvéért eltúlzom a dolgokat kissé. A lustaságom csak a szabadidőmre vonatkozott. Igazából az történt, hogy a lámpával csak akkor volt lehetőségem foglalkozni, mert szokás szerint megérkezett a karácsony előtti hajtás, és ilyenkor sok meló tud lenni. Ráadásul előre megrendelt termékekről volt szó. Vázák, cserepek és csecsebecsék készültek a műhelyben, ami továbbra is a ház előterében foglalt helyet.
Biztosan ennyi szófosás után már kíváncsi vagy nagyon, hogy végül is mennyire haladtam a beharangozott munkámmal.
Elmondom.
Volt egy érdekes pillanat az alkotásban. Tudniilik, megvan a keret, megvannak a vulkánok és az alapok lehelyezve. Ekkor esett le nekem, hogy a Kis Hercegnek volt egy nagyon fontos társa a bolygón, az pedig a rózsa. Ez nem maradhat ki semmiképp! Igen ám, de hogyan és miként fogok én most a kisujjamból kihúzni egy rózsát? Jó kérdés. Rengeteget agyaltam rajta, és az istennek nem találtam megoldást rá. Odabiggyeszthettem volna egy műanyag izét, de azzal együtt le is húzhatom magam a vécén szégyeneben, vagy minimum eláshatom magam hátul a kertben, valahol a kutyák elspájzolt csontjai között. Ezt azért már nem engedhettem meg magamnak.
Ezek után egyszer csak belémcsapott a NAGY ÖTLET! Elkészítem drótból.
Az egyszeri legény ilyenkor mit tesz? Bekapcsolja a jútúbot, és beírja: "Háw tu mék róze from draut?" Az internet, pedig nem okozott csalódást. Harmincezer... háromszázezer találatot adott arra, mit is lehet ilyenkor tenni. Több sem kellett, nekiestem egy darab drótnak egy böszme fogóval, és kegyetlenül elláttam a baját, míg rózsa nem lett belőle.
Bevallom őszintén, ritkán voltam elragadtatva egy apróságtól annyira mint ettől a pici drót-virágtól. Aprócska, és gonosz. A tövisek szúrnak ratja, mégis az embernek minden vágya, hogy reggeltől estig fogdossa. Valamiért nagyon a szívemhez nőtt a kis virág. Megmutatom, jó?
Ezen kívül elkészült még a bolygó alapozása. Itt még nem vagyok teljesen biztos mi lesz a következő lépés. Egyelőre így néz ki:
Több folytatás is van a fejemben, és őszintén, egyelőre nem tudom, mi lesz a következő lépés. Talán majd, mikor nekiesek, hagyni fogom, hadd vigye a kezem és a gondolataim a szél és a forma. Rájöttem már régen, hogy annál jobb lesz valami, minél kevesebbet gondolkodom rajta... igazából ez az életünk minden pillanatára is érvényes lehet... hmmm.
Ennyi volt a mese mára, jövő pénteken következik a befejező rész, vagy a következő rész, meglátjuk, mennyire haladok majd vele.
Ha tetszik amit látsz, akkor oszd meg másokkal is, én mindig nagyon örülök, ha látogatnak és olvasnak az emberek.
Akik most vagytok itt először, gyertek üljetek ide a többiek közé, most mindenki kap egy kis meleg kakaót, nemsokára advent első vasárnapja, ideje, hogy üljünk le egy pilanatra a családdal, ha ez nem lehetséges, legalább gondoljunk rájuk sok sok szeretettel.
Találkozunk jövő pénteken. Addig is...
Pá.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése