A kis herceg visszavág. Első rész.

Szia! Azt hiszem ismét karriert váltok! Nem olyan rég elcsapott a zsenialitás szerelvénye, és költő lett belőlem. Jó... tudom, csapnivaló költő lettem, éppen ezért fel is adtam szinte azonnal, de most más a helyzet. Figyelj! Nagyon figyelj! Megalkottam az első sorozatot. BUMM! Én szóltam, hogy zseniális lesz.
Jobb lesz, mint a "dállász", és valószínűleg kevesebbet fogok piálni mint Szuellen. De ezek csak apróságok.
Tudom, mostanra már tűkön ülsz, és meg akarsz mártózni a zsenialitásom meleg fürdőjében, ezért rögtön bele is csapok a lecsóba!

Csüccs. Mesélek.
Az történt, hogy írtak nekem levelet a keramániára. Én tudtam, hogy annak a kisherceges sztorinak nem lesz jó vége, és így is lett. A levélben az állt, hogy szeretné tőlem megkérdezni, lehet-é a kishercegből lámpát csinálni. Én meg azt mondtam, hogy lehet. Bárcsak ne tettem volna. Visszatért az összes gyerekkori traumám. Jó... lehet eltúlzom kicsit a dolgokat.
Komolyra fordítva a szót (ami ezen a szinten már valószínűleg lehetetlen), a drágakedves levélíró azzal a kéréssel fordult felém, hogy ő úgy szeretne egy lámpát, aminek a kisherceg a témája. Mondjuk a bolygó, amin lakott.
Ez nekem is nagyon jó ötletnek tűnt, és hamarosan meg is beszéltük a részleteket, pontosabban magammal beszéltem a részleteket.

Ezután már csak a kivitelezés marad. Volt nekem még egy darab kis kerek lámpatest megmaradva. Gondoltam arra biggyesztek majd egy kis ezt, meg azt, és kész is van.
Az első gondolatom az volt, hogy egyszerűen ráfestek valami kishercegest, meg bolygóst és kész is van a remekmű, de ez nem jó... Ez így kevés.

Tudniillik az ominózus égitesten volt egyéb is mint Kis Herceg. Volt neki a virágja és három vulkán, amiből az egyik nem működött. Vulkánt festeni, pedig, nem jó.
Ekkor született a nagy ötlet, hogy akkor építek szép vulkánt rá. Mint mindent, ezt is könyebb volt kigondolni, mint megvalósítani. Azt nem árulhatom el, hogyan tettem, mert szakmai titok.
Jól van... jól van, elmondom akkor csak ne nézz így. Egyszerűen építettem neki egy karton alapot, és körbetekertem egy fajta formázható cementtel. Az inspiráció a makaróniból jött, az is úgy készül, hogy vesznek egy lyukat és körbetekerik laskával. Ennek az a jó tulajdonsága van, hogy mikor kiszárad kissé rugalmas marad, így nem törik le könnyedén.



Tudom, hogy ezen a képen eléggé rondán néz még ki, de reményeim szerint, mire kész lesz, már jól fog mutatni.
Igazából ez volt az egyetlen nagyobb akadály, amit meg kellett oldanom, innen már csak a festés marad, ami reményeim szerint tükrözni fogja a könyvbeli illusztrációk stílusát. Nem vagyok egy nagy festő-mázoló, de megteszek minden tőlem telhetőt.
Egy heti munka és várakozás után (mert az a cement írtó lassan szárad) így néz ki:



Rákerült egy réteg alapozó festék, és következhet a befejezés.
Innen jött a sorozat gondolata. Ugyanis egyetlen pénteki mesébe nem fért volna el.
Most már csak abban reménykedem, hogy a megrendelőnek is tetszeni fog a végeredmény, de az majd jövő héten derül ki.
Ha kíváncsi vagy, mi lesz belőle, gyere vissza jövő pénteken is, és akkor majd elmesélem.
Ennyi volt mára, köszönöm, hogy velem töltötted ezt a pár percet, Mondanám, hogy, ha tetszik amit látsz, csak szólj, és megcsináljuk, mint a pinty, de nem!
Rendben van, lehet, hogy megcsináljuk... megbeszéljük jó?
Ha tetszik amit látsz, akkor kérlek oszd meg másokkal is. Neked csak pár kattintás, nekem pedig visszahozza gyerekkorom traumáit, amint a fenti példából is láthatod.
Akik először vagytok itt, azoknak ölelés és van kis lekváros bukta a kredencen. Akik gyakori visszajárók vagytok, azokkal iszunk egy kis forró teát, mert a csíki tél kezdett begyűrűzni. Menta tea jó lesz?
Találkozunk jövő pénteken, mikoris kiderül (REMÉLEM), hogy mi lesz a mese vége, addig is ne feledjétek, a gyerekkori sérelmek elkísérnek életünk során!
Pá.