Amint azt az előző részekből is olvashattad, hosszú szülés volt. Volt pár akadály, amit át kellett lépnem, ugranom, másznom, kínoznom. Inkább azért, mert eléggé bonyolult munka lett belőle, és szerettem volna nem elsietni. Hál istennek volt éppen elég időm rá, sőt, még több is, mint szerettem volna. Néha jó, ha az embernek vannak időkorlátai, én úgy vagyok vele, hogy a túl nagy szabadság sem feltétlenül jó.
Ami az utolsó rész óta történt:
Csinosítgatások, és az elektronika beszerelése. Volt pár apró fogás amit szerettem volna még megvalósítani, mielőtt megmutatom neked, ezért nem akartam befejezni két héttel ezelőtt. Szokás szerint most is inkább csak a szabadidőmben dolgoztam rajta, azért húzódott el ennyire.
A mai mese relatív rövid lesz, kérlek ezért ne harapd le a fejem.
Szóval... került rá pár cuki csillag, és természetesen a virág! Az a virág... a kedvencem. Már akkor mondtam, hogy nem is tudom miért, de az. És a csillagok és a bolygók... És az egész... Igazából nagyon nehéz lenne rámutatni valamire, ami a kedvencem. Nagyon szeretem az egészet úgy, ahogy van.
Íme a kép:
Időközben megváltozott az életem is, mert végig egy fajta öngenerált hazugságban éltem. Azt hittem, hogy én nem is szeretem a Kis Herceget, mire kiderült, hogy ez nem így van. Sőt. Amint ezzel a lámpával bíbelődtem, még jobban megszerettem.
Mondtam, hogy rövid leszek.
Cserébe mindenki kap egy pohát almalét, mit szólsz? Jó lesz? Most már csak a drága aranyos megrendelő válaszára várok, és ki is megy a kezemből.
Ha tetszik amit látsz,akkor oszd meg másokkal is, és ha neked is kell hasonló, csak szólj, és megcsináljuk mint a pinty!
Találkozunk jövő pénteken, addig is olvasom kicsit a Kis Herceget.
Pá.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése