A fatörzs meséje

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy...
Szia, itt vagy? Már péntek van? Épp mesélni készültem, ha érdekel, csüccs és hallgasd meg.
Hol is tartottam? Szóval... egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy csillagszemű, bárgyú nézésű legkisebb királyfi. Ez a királyfi azért volt bárgyú nézésű, mert nem olyan régen ébredt fel álmából és azért volt legkisebb királyfi, mert rajta kívül nem volt más királyfi. Lehetett volna akár a legnagyobb királyfi is, vagy a középső, vagy mindhárom egyszerre, de az már az agyra nézve igencsak megterhelő. Sőt... ő volt az egyetlen fi a családban, és igazából király sem volt. Így lett a királyfiból egyszerű fi.
A fi felébredt egyik nap, és világmegváltó ötlete támadt.

Ez a mese meg tele van égszakajtó hazugságokkal, mert nem is egyből támadt ez az ötlete, hanem hosszú tervezés után, de az nem fér bele a folklórba, és amúgy is... rettenetesen unalmas történet lenne, még a végén elalszik a drága közönség.
Jól van, tudom, hogy te az igaz történeteket szereted, akkor elmondom, hogyan is történt mindez.
Ha eddig nem jöttél rá a mesében a fi az én voltam. És igenis csillagszemem van! Ne röhögj!
Tehát... egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy késztetés, hogy valami nagyon érdekeset készítsünk. Ugyanakkor funkcionális is kellett legyen, mert nem engedhetjük meg magunknak, hogy nagyon művésziek legyünk, el is kell adni a portékát.

Ekkor született meg a recept:
Először is, végy egy cső-vázát. Amelynek magassága megközelítőleg ötven centiméter. Ezen cső-vázára még félig nyers formájában vágj lyukakat. Jó nagyokat, hogy kisebb csövek ragasztására megfeleljen. Miután ezzel megvagy a nyers testre ragaszd rá a karokat. Mindezek után morzsolj el egy káromkodást az összeszorított fogaid között, mikor szétesik az egész darabjaira és próbáld újra. Mikor újra próbálod, már légy okosabb és rövidítsd meg a karokat, hogy könnyebben kezelhető legyen, és lehetőleg úgy helyezd el a testén, hogy a "fatörzs" relatív stabil legyen. Ezután újabb káromkodások jönnek, mostmár egyre hangosabban, mindaddig míg az a "mocsok, rohadt izé" megáll a saját lábán végre. és dolgozhatsz a részleteken.
Miután a fent említett "mocsok, rohadt izé" megáll ügyesen a lábán, és nem akar szétesni egy pillangó-tüsszentéstől, végy híg agyagot és képezz rajta érdes, fatörzs szerű textúrát.

Állj meg egy pillanatra és méregesd leplezett büszkeséggel a munkád gyümölcsét.
Előre melegített, ezer fokos kemencében égesd ropogós aranybarna színűre.

Miután kihűlt (ez fontos, mert ha nem szó szerint odaragad a kezed), végy diófa pácot és kend be vele az egészet, tetőtől talpig, úgy, ahogy van.

Legvégül fixáld a pácot lakkal, és újabb rejtegetett büszkeséggel nézegesd a munkád gyümölcsét. Kész is van a fatörzs.

Használhatod vázának, vagy csak úgy dekorációnak.

És így lőn, hogy a királyfinak lettek fatörzsei, jó sok. És az emberek szerették, és az emberek elvitték, és ők is gyönyörködtek bennük csendes estéken.
Itt a mese vége, még ne fuss el véle.

Ezekről már jó ideje akartam neked mesélni. Jópofák nem?
Ennyi voltam mára, remélem tetszenek a vázáim, ha nem az sem baj. Köszönöm, hogy velem tartottál ezen a pénteken is, találkozunk jövő héten, mikor is disznóvágás lesz a téma. Addig is, ha tetszik amit a blogomon olvasol és látsz, akkor a facebookon, vagy szóban, vagy mutogatásokkal oszd meg az ismerőseiddel, nekem nagyon sokat jelent.
Akik először jöttetek ide, ne ijedjetek meg, mindig nem ilyen rettenetes meséket mesélek, üljetek le, érezzétek otthon magatok, van almástészta a kamrában.
Akik már visszajáró népség vagytok, azoknak csók a homlokotokra, ti vagytok a kedvenceim, az almástészta mellé van kis körtepálinka, mert a gyümölcs az egészséges azt mondják. A magyarországi olvasóimnak, meg elmondom, hogy az almástészta az sütemény, nem alma makarónival!
Ha tetszik amit látsz, és neked is kell ilyen, az elérhetőségeim megtalálod az oldal tetején, csak szólj, és megcsináljuk mint a pinty!
Mégy egyszer köszönöm az érdeklődést, jövő pénteken újra jövök, addig is ne feledjétek, fából lehet vaskarikát, vagy cserépkarikát, ha az ember igazán akarja!
Pá.

Semmitmondó őszi ének!

Szia! Máris itt vagy? Péntek van? Az igen! Elszaladt ez a hét is, csak úgy huss...
Csüccs. Megmutatom, mit dolgoztam, jó?
Íme:

Nem... nincs baj a készülékeddel, ez az egész heti munkám. Mondjuk... nevezhetnénk ezt a remekművet akár így is: "Hóvihar az Antarktiszon." 

Na, jól van. Hülyeséget félretéve, az történt, hogy a héten nem történt semmi. Pontosabban nagyon minimális munkám volt. Fura érzés... Rátesz egy lapáttal a kora téli depressziómra. Jajongva és sóhajtozva fogadtam el sorsom kietlenségét, majd elemésztett a naplopás. Rendben van, többet nem drámázok, igazából nagyon élveztem, hogy volt egy szusszanásnyi időm, így legalább tudtam tanulni. Most ne bámulj így! Továbbképzésen veszek részt. Nem, nem alfazekasból vizsgázom főköcsögösnek. Amiben képzem magam, annak semmi köze a kerámiához. 

Volt azért pár aprócska munka, amit szépen most megosztok veled, hogy ne maradj teljesen üres kézzel, és azért is, hogy a mai bejegyzésem ne legyen ténylegesen annyira unalmas, mint egy hóvihar az Antarktiszon. 

Először is egy pár tálat kértek tőlem. Kisebb, laposabb, cuki tálakat. Enyhe fejtörést okozott, mert a festék, amivel dolgozni akartam, hitvány volt, mint ötéves kölyök a "Diznilendben". Az istennek sem akart megtapadni rendesen. A sztori szépsége, hogy mikor átadtam, szívtam a fogam, és meg is jegyeztem, hogy "ne haragudj, de ez erősen nem tetszik saját magamnak, azaz nekem...". Errefel a kedves vevő mosolygott egyet, és azt mondta, hogy az az én dolgom, mert neki igenis tetszik. Így hát elkelt a portéka. Küldött nekem képeket is, miután megtalálták a végső helyüket a tálak. Íme:

 

Szépecske igaz? Ha érdekel az állvány, azt hiszem az IKEA-ban lehet kapni. és mint vállfa tartót árulják, de az milyen unalmas már... nem? 

Továbbá... ezen kívül akkorát hazudtam, mint egy ház. Nem szokásom, bizisten. És ha az illető most olvassa, akkor mélységesen bocsánatot kérek. 

Történ egyszer még a nyáron, hogy egy valaki rendelt tőlem órákat. Két darabot, előre megegyezett formában, mintával stb. Aztán lett egy csomó minden, így hát halogattam, mert először is, zseniálisan jó halogató vagyok, másodszor pedig úgyis tudtam, hogy nem sürgős. Egészen addig, mikorra már sürgős lett. Ekkor történt az, hogy telefonon beszéltünk és én azt hazudtam, hogy "Peeeeeeeeersze, kész van az egyik.... hooooooogyne...". Ha olvasod, ne haragudj!!! Ha nem olvassa, nehogy elmondjátok neki, mert oda a becsületem. Igazából félig kész volt, szóval akkorát nem hazudtam, hogy az egész vakolat leessen, csak a fele, az is csak a szemközti falról. 

Így nézett ki félkészen:

Látod... akkorát nem is hazudtam. Végül is... kész van, csak pár simítás kell és az óraszerkezet, aztán kész. 

A következőkben nem reklámozni akarok, de találtam egy oldalt, ahol van egy csomó minden, gondoltam megosztom veled. 

Ezen a címen találod meg: https://complexart.ro/. Miért reklámozom ingyen őket? Mert megérdemlik szerintem. Óriási termékpalettájuk van, ha valamire szükséged van, akkor náluk megtalálod. Ugyanakkor megbízható népség. Ha jól tudom temesvári cég. Az áraik egész jók, és a szállítási költség is átlagos, ugyanakkor egy csomó online fizetési lehetőség van. Nos ennyit az ingyen reklámról, ha érdekel, keresd fel őket. 

Szó mi szó, nem sok történt a héten, és bevallom bajban voltam, mert az egy dolog, hogy az unalmas munkáról írjak neked érdekesen, de az már egy teljesen másik dimenzió, hogy a semmiről írjak érdekesen. Nem vagyok politikus, így gyárilag képtelen vagyok hosszasan fosni a szót. 

Ennyi voltam erre a hétre, vagy mondhatni ennyi sem voltam erre a hétre, találkozunk jövő pénteken, addigra hátha elmúlik a téli depresszió, és a munkátlanság, vagy feltalálom a világbéke receptjét, vagy nyerek a lottón, és lesz ténylegesen miről írjak. Ha nem, akkor nem, nem számít, én itt leszek jövő héten is, és várlak téged! 

Ha tetszik a blog, nyugodtan oszd meg másokkal is, szóban, pofakönyvön (facebook), hadd terjedjen a hír. Neked csak egy kis erőfeszítés, nekem viszont sokat jelent. 

Akik először jártok nálam, sok pusszantás, vegyetek nápolyit a tálból, és gyertek majd jövő pénteken is.

Akik már sokadjára jártok itt, azoknak csók a homlokotokra, a nápolyi mellé adok egy kis szalámis szendvicset, ott a kredencen, szolgáljátok ki magatok.

Köszönöm, hogy velem töltötted ezt a pár percet. Au revior a jövő péntekig, avagy aufvíderzén!

Pá!

Padlót fogtam

Szia! Elmeséljem? Padlót fogtam. Nem elég, hogy beköszöntött az ősz, és hideg van és napok óta esik az eső, én még padlót is fogok. Szó szerint. Megfogtam a padlót párszor. Odébb kellett rakni, és csiszolni és ilyenek. Most miért nézel így? Azt hitted, metafóra volt? Dehogy is. Nincs nekem kedvem mókázni ilyen mélységes depresszióban. Beköszöntött a pre-téli tunyaság. Mondjuk ez van nekem minden évszakban, de most a téli jött terítékre.

Vagy őszi... mindegy. A lényeg, hogy a munka menjen. Ezért is mesélek most egy másik érdekes tervről és annak kivitelezéséről.
Történt ugyanis, hogy jó pár éve egy görög épületet újítottak fel. Nem a stílusa volt görög, hanem a helye... mondjuk ennek következtében a stílusa is az volt. Nos, nem akarom fosni a szót, a lényeg, hogy az illető, aki a munkálatokkal bíbelődött megkért minket, hogy készítsünk kerámiából padló csempét. Most ne arra a padlócsempére gondolj, amelyet mifelénk csak "fajáncnak" neveznek. Ez nagyon nem olyan volt. Már rég óta használnak kerámia lapokat a padló burkolására.

Akkor történt az, hogy szépen ki kellett találjuk, hogyan is lehet megoldani mindezt. Elméletben nagyon egyszerű, de amint az kiderült a gyakorlatban teljesen másképp működik. Ezen felül benézett hozzánk "Mörfi" bácsi is, aki egy eléggé pesszimista alak, az a hitvallása, hogy ami elromolhat, az el is romlik. És így is lett, ami elromolhatott, az el is romlott. Sőt, néha még az is elromlott, ami nem romolhatott el.

Az első akadály a forma megteremtése volt. A legegyszerűbb a négyzet vagy téglalap alak nem? Nem... csak a mi fejünkben az, mert ezt ismerjük a legjobban. Egy csomó helyen négyszögletű padlóburkolattal találkozunk. Részben azért mert könnyű és olcsó előállítani, részben pedig szállításkor kevesebb levegőt viszünk magunkkal. Elhelyezéskor is viszonylag könnyű vele dolgozni, de unalmas, és nem hatékony.

Ekkor jött a hatszög ötlete. Megjegyezném, hogy kör alakú lapokra nem is gondoltunk. Szóval, a hatszög. Ez a forma már jobban tetszett mindenkinek, a megrendelőt is beleértve. Ez viszont nem "occsó". Nagyon nem. Előállítani is relatív utálatos, kicsit olyan, mint az a kolléga, aki mindig megissza a céges tejet a hűtőből, így nincs a kávé mellé... relatív utálatos.

Miután megoldottuk a forma és a gyártás kérdését, következhetett mindennek a gyakorlatba helyezése. Mint utólag kiderült, ha az ember ráérez a dolog ízére, akkor már nem is olyan nehéz. Csak sok törődés és odafigyelés kell neki, semmi más, és persze türelem.

Így születtek meg a hatszögletű kerámia burkolólapok. Főként beltéri, nem szereti a vizet. Nagyon nem. Igazából nehéz is vele dolgozni, mert vastag és kínszenvedés méretre vágni szükség esetén, de annál tartósabb, ha rendesen gondját viseled.

Azóta jó pár helyre készült. Beleértve a kandalló alatti padló részt is. Ekkor fogtam én padlót szó szerint. Azt elfelejtettem mondani, hogy van egy érdekes tulajdonsága, ami csak később derült ki, mikor már gyakorlatban is megtapasztaltuk, milyen használni ezeket a burkoló elemeket. Éspedig az, hogy soha nem hidegek. Ellentétben a hagyományos padlócsempével. Télen-nyáron kellemesen lehet rajtuk mezítláb mászkálni.

Mutatok képeket is jó? Előbb azt, hogy néz ki "lerakva", majd félkész állapotában is.







Ez volna az, amiről ezen a héten beszélni akartam. Ha tetszik amit látsz, oszd meg másokkal is. Nekem nagyon jól esik.
Ugyanakkor ha magadnak is szeretnél ilyet, akkor az elérhetőségeim ott vannak az oldal tetején. Csak szólj, és megcsináljuk, mint a pinty!
Modernizálódom, így van már instagram felhasználója is a keramániának. Azt a pici instagram ikonra kattintva éred el, vagy az https://www.instagram.com/keraman1a/ címen.
Akik most látogattok el hozzám először, legyetek üdvözölve, van káposztaleves, szolgáld ki magad, ha ízlik! Ha már régóta visszajáró vendég vagy, gyere ide keblemre! Nektek van bőven dobostorta a hűtőben, marj bele, érezd otthon magad!
Köszönöm, hogy velem tartottál az elmúlt pár percben, mostantól te vagy a legjobb ember a földön!
Találkozunk jövő pénteken, addig is ne feledd, ha ideges vagy, nyugodjál le... attól megnyugszol!
Pá.

Apróságok

Szia! De jó, hogy itt vagy újra, csüccs! Felőlem aztán állhatsz is, engem nem zavar. Mesélek egy kicsit jó?

A héten újra tömeggyártás volt a téma. Nem kellett sietni vele, úgyhogy jól elvoltam egy pár napig. Azon gondolkodtam, hogy miként is lehet egy ilyen viszonylag monoton tevékenységről izgalmasan írni. Sehogy. Aztán rájöttem... elmondom neked, hogyan zajlik ez nálam.

Amint visszanéztem az utóbbi munkáimat rájöttem, hogy ezek, amikkel most dolgoztam amolyan apróságok. Ami találó is jelen lelki állapotomra. Mostanig valamiért folyamatosan nagyobb tárgyakat készítettem az elmúlt pár hétben, na nem mintha kompenzálni szerettem volna bármiért is, de ezt dobta a gép. Most pedig az apróságok jöttek terítékre. Kicsi vázák, apró kaspók és kis tálak.
Hogy mi köze mindennek a lelkiállapotomhoz? Csak annyi, hogy mintha parancsszóra, mostanában én is az apróságokkal foglalkoztam. Kis kedvességek, lopott pillanatok, amikor annak a pár percnek is örülünk amit valakivel töltünk, és hasonlók.

Tudod... ilyenkor, mikor monoton munkám van szeretek elmélázni az élet értelmén. Nem, mintha bármilyen világmegváltó ötletem támadt volna eddig, de ki tudja... ami késik nem múlik. Számomra mindig izgalmas volt megtalálni az érdekest, a különlegest. Ezt tettem most is. Szeretem észrevenni azokat az egyenetlenségeket, apró hibákat, amik a termékeimben vannak elrejtve. Sőt... néha szándékosan otthagyok egy-egy ujjlenyomatot. Csak a hecc kedvéért, hátha valaki majd megtalálja azt, és elgondolkodik azon, hogy kerülhetett oda. Ugyanakkor azt is szeretem, hogy nem tökéletes.

Két részem van. Az egyik szereti a precíz, gondosan megtervezett tárgyakat. Ahol nincs helye hibának, minden kontrasztos, éles, letisztult és makulátlan. Ezzel csak az a baj, hogy rájöttem, egyre jobban magáévá tesz minket ez az életérzés. Eltávolodtunk a gyökereinktől. Ami kézzel készült, az nem lehet egyforma, és nem lehet precíz olyan szinteken. Kezdett minket uralmába keríteni az "ájfón" és a társai. Ott nincs helye hibának. Ha tizenöt ezredmásodperccel később kapjuk meg a napi adagunkat már kényelmetlenül érezzük magunk és nem tudjuk e szorongás honnan ered. Egyre jobban látom, ahogy gyermekeink is átveszik ezt a "sietős" és "kontrasztos" világot.

Jó érzés néha megállni egy pillanatra, és az apróságokra figyelni. Azokra a kis vázákra, amik egymás után eljárnak a kezem alatt. Érezni rajtuk az egyenetlenségeket. Improvizálni a festéssel... úgysem lehet tökéletes! Látni, ahogyan a kutyánk ott ül mellettünk és elmélázva figyel. Az is lehet, hogy nem ránk figyel, csak élvezi azt a pár órát, amit csendben mellettünk tölthet. Olyankor megáll számomra az idő egy kicsit. Mosolyogva arra gondolok, hogy az őszhajú borzos bácsinak milyen igaza volt, mikor kijelentette, hogy az idő relatív. Csak azért van bekapcsolva a telefonom, mert az készíti a felvételt. Nem nézem minden csipogásra, hogy most milyen értesítést kaptam.

Készítettem is neked egy videót. Összesűrítettem egy nap munkáját pár percbe, nézd meg!


Apróságok... ez visszhangzott végig a fejemben, mikor azon gondolkodtam, mit is írjak neked, mivel lepjelek meg.
Tulajdonképpen ez a napló is azért jött létre valamikor pár hónapja, hogy apró pillanatokat osszak meg veled, és örömünket leljük benne.
Mutatok pár képet is jó?





Nos, erre a hétre ennyi volt. Köszönöm, hogy velem tartottál. Szokás szerint, ha tetszik, akkor tudod, hol találhatók az elérhetőségeim, és megcsináljuk, mint a pinty! Választhatsz formát és színt, a határ a csillagos ég (azért... nem... most hazudtam kicsit, de közösen kitalálunk mindent).
Akik először vagytok itt, törjetek kolbászt, üljetek le, érezzétek otthon magatok. Akik már visszajáró látogatók azoknak nagy ölelés, van egy csomó tökfőzelék fasírttal, szolgáljátok ki magatok!
Találkozunk jövő pénteken, addig is ne feledjétek az apróságokat.
Pá!