A múltkor nem hitted nekem, hogy disznóvágás lesz a téma, és csak néztél rám, pedig én ma arról fogok beszélni.
Még mielőtt teljesen összezavarlak azt hiszem a legelején kell kezdenem.
Volt egyszer már jópár éve, hogy a világ legeslegszebb és legjobb és legaranyosabb nővére férjhez ment. Ha eddig nem jöttél volna rá, az én nővéremről van szó. Én akkor elhatároztam magamban hogy férjhez menni jó dolog. Emlékszem, hogy míg mindenki (engem is beleértve) lázasan készülődött és szervezkedett és rendezkedett és káromkodott, addig a cuki gerle-pár nézték egymást szerelmesen, és turbékoltak. Azt ne tudd meg, milyen, mikor jó nagy banda jön külföldről és te szó szerint a virágok közt alszol a földön valahol elrejtve az előszoba sarkában. Ha mégis meg akarod tudni, akkor elmondom... az olyan, hogy a macska párnának néz folyamatosan és nem érti mit kell annyit mocorogj éjszakánként.
A lényeg, hogy orbitálisan nagy buli volt. Jó sok ember, jó banda és jó emlékek! Sok, nagyon szép emlék, nem is bántam már a fikusz társaságát éjszakánként.
Térjek a lényegre! Van mifelénk ugye, az a szokás, hogy borítékot adnak az újdonsült párnak. Ezenfelül van az is, hogy a "gazda", aki amolyan ceremóniamester a lagziban, jó nagy pofával bemondja, mint a csicsói állomáson, hogy ki, mit és mennyit adott. Ez valamiért nem tetszett nekik. Részben azért, mert nem is volt gazda a lagzijukban, részben pedig azért, mert írtó vegyes volt a társaság. Voltak Kolozsvár környékiek, Ámerikaiak, Magyarországról... mindenhonnan. Emiatt az egész kissé rendhagyóra sikeredett. Nem az a hagyományos csíki lakodalom kerekedett belőle.
Volt a főnöknek az az ötlete, hogy vágjunk malacot! Emlékszel még nagyon régen lehetett kapni a korondi parkolóban a perselyeket? Amolyan díszes malac formájuk volt, és cserépből voltak. Innen jött az ötlet.
Készítettünk egy óriási kerámia malacot perselynek. Kis türelmet kérek, nagyon régi képeket kell előbányásszak. Meg is találtam, íme!
Ő volt a malac! Nevet nem adtunk neki, mert szomorú sorsát tudtuk már akkor. A dolog úgy volt elképzelve, hogy a főasztalra szépen ki lesz téve, és mindenki amikor akarja, bele dobja a borítékot.
A lakodalom - sokadalom után pedig természetesen hazavittük és levágtuk.
De ne hidd azt, hogy barbár módjára történt mindez! Nem ám! Meg volt adva a módja neki rendesen, szépen feldíszített asztalon került kés illetve balta alá:
Így történt, hogy csíkban egyszer kerámia disznót vágtak. A húsa kicsit rágós volt, és sercegett a fogaim között, de annyi pálinka után ki törődött már a részletekkel?
Ezt a régi történetet szerettem volna elmesélni ma, remélem tetszett, nekem jól esett visszaemlékezni azokra a szép hetekre.
Ennyi volt mára, köszönöm, hogy velem tartottál, ha tetszett, akkor oszd meg másokkal is, neked csak pár kattintás, nekem viszont a fél világot jelenti!
Akik először vagytok nálam, azoknak pusszantás, üljetek le, érezzétek otthon magatok, ma csóró vagyok, nincs szinte semmi a hűtőben, de kínálhatok pirítós kenyeret vajjal.
Akik már sokadjára jártok vissza, azoknak üzenem, hogy ti vagytok a legmenőbb népség kerek e világon. Nektek a pirítós mellé adok még teát is, van menta vagy fekete. Válassz!
Még egyszer köszönöm, hogy itt voltál és elolvastad a történetem, ha szeretnél valami kerámia szépséget, az elérhetőségeim az oldal tetején vannak, csak szólj, és megcsináljuk, mint a pinty!
Találkozunk jövő pénteken, addig is ne feledjétek hogy egy malacvágás még nem csinál telet, avagy latinul: "Uno porkonyissz non facit brrrhidegum!"
Pá!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése