Szia. Tudom,
csalódást okoztam neked, mert remélted, hogy a kis herceg szágája
véget ér. Nem jött el még az utolsó rész ideje, sőt teljesen
másról lesz szó, azt is elmondom, hogy miért.
Igazából a lámpa
már kész van, nagyjából, most a vásárló visszajelzésére
várok, hogy milyen világítást szeretne bele. Tudniillik több
opció is van. Lehet, hogy soha nem gondoltad volna, de sokféleképpen
lehet egy lámpát összerakni. A jelen helyzetben a lehetőségek a
gyertya, izzó és led közötti választásról szólnak. De erről
majd jövő héten, vagy az után, attól függően, hogy mit
választunk végül.
Most másról fogok
mesélni, addig is, ne ácsorogj ott, csüccs!
Én annyit
nyavalyogtam már ezen a blogon, hogy biztos azt gondolod rólam,
ilyen morcos öreg tata vagyok, aki a gumicsizmát hozzávágja a
gördeszkázó kölykökhöz. Pedig nem így van, én nem ilyen
vagyok… legalábbis remélem. Hú, most nagyon megijedtem magamtól,
mindegy essünk neki a síránkozásnak. Nem szeretem a decembert.
Nagyon nem. Emlékszem gyerekkoromban olyan más volt minden.
Akkoriban még volt benne varázs, és titokzatosság. Írtam az
angyalnak, hogy hozzon nekem könyvet vagy játékkocsit, vagy épp
amit a kicsi szívem kívánt. Sok-sok évig nagyon szerettem ezt a
hónapot, ünnepek, család, ajándékozás, decemberben van a
szülinapom is, szóval minden csak móka-kacagás volt ebben a
hónapban.
Aztán valami
történt ezzel a világgal, és valahogy megváltoztak a dolgok. Már
októberben elkezdik orrvérzésig lenyomni a torkodon, hogy vegyél,
egyél, vegyél, költekezz, hogy fog az kinézni, ha csak egy doboz
ajándékot veszel. Aztán ott vannak a bolondériák, mint fekete
péntek, amikor az emberek a szeretet ünnepére úgy elkezdenek
készülni, hogy közben a környezetük úgy néz ki, mint a mohácsi
vész. Szóval… az elmúlt években egyre erősebb volt a
gyomromban a kavargás és a hányinger az évnek ebben a szakában.
De mint minden
gorombáskodó vénembernek, nekem is néha van egy-egy gyenge
pillanatom. Most is ez történt. Annak ellenére, hogy váltig
megesküdtem, hogy én mindenkit lapáttal fogok elhajtani, aki a
száncsengővel mer felém közeledni, egyszercsak mégis meglágyúlt
a szívem.
Az elején csak a
fogam közt morogtam, hogy minek kell nekem pont ezzel foglalkozni,
pont most, és pont így, de alapjában véve jó kis móka volt.
Képzeld csak…
adventi koszorút készítettem. Nem egyedül, és nem teljesen az én
érdemem, én főként csak utasításokat követtem, és itt-ott
hozzátettem apró ötleteim. Végül született két nagyon
szeretnivaló kis koszorú.
Ez csak úgy nekem. Igaz, hogy nem kerámia, de majd oda is eljutunk:
Ez, pedig a szüleimnek:
Amint az látod a második már kerámia. Végül is egy tál, amibe összeraktuk a koszorút, és ilyen lett.
Természetesen a fent említett lámpa sem volt elfelejtve, megmutatom, eddig milyen:
A rózsa még nincs beragasztva, és nem is lesz egészen az utolsó pillanatig, de oda van tartva, hogy legyen elképzelésed, hogy fog kinézni a végén... nagyjából.
Egy vallomással is tartozom, ha már így az ünnepek hangulatát súrolgatjuk. Amint az kiderült igazából nekem gyerekkoromban az egyik kedvencem volt a Kis Herceg. Rongyosra kellett nekem olvasni. Szerintem a lemez miatt volt bennem olyan emlék, hogy nem is szeretem. Mert azt a lemezfelvételt az nagyon utáltam néha. Ezt csak tisztázni akartam miután, drága jó édesanyám felvilágosított túlzásomról, és arról, hogy ez volt a kedvencem. Ám legyen...
Ez a mai mese amolyan elbeszélőre sikerült, sajnos rengeteg más dolgom is volt, mindezek mellett, amibe beletartozik a tanulás is. Nehéz harmincéves fejjel újra elkezdeni tanulni, de annál izgalmasabb, és semmi köze az eddigi szakmámhoz, ami rátesz egy lapáttal.
Ennyi voltam mára. Majd remélem sikerül jövő hétre befejezni a lámpát is, én már nem ígérek semmit, csak történjen minden ahogyan történni akar.
Mostanra már nem válogatok friss és visszajáró látogatók között, mindenki kap forralt bort és kész.
Ha tetszik amit látsz, és olvasol, kérlek oszd meg másokkal is.
Találkozunk jövő pénteken, addig is ne feledjétek, még az olyan megrögzött morcosnak is van menekvés, mint én.
Pá.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése