Üdv újra itt nálam!
Tegeződhetünk még mindig? Jól van így? Rendben.
A héten masszív cukiság történt! Elmesélem.
Volt egy nagyon kedves vásárló, az a fajta akit én nagyon szeretek. Nézelődik... nézelődik, aztán megakadt a szeme ilyen kicsi cserepeken, amit mi csak "kaktuszcserépnek" hívunk.
Várj, megmutatom:
Ezek ilyen kis egyszerű 5-6 centis virágcserepek, pontosabban kaspók, mert ugye, nincs lyuk az alján. Egészen ideális kaktusznak. Kérdezi tőlem: "Azok mire valók?" Ekkor jutott eszembe, hogy valamikor adtam párat így natúr formában, festetlenül, kezeletlenül egy iskolának, ahol a diákok majd megőrültek érte, annyira szerették festeni, cicomázni. Mondom neki, hogy eredetileg kaktusznak találtuk ki, de gyereknek sokkal jobb. Az az igazsság, hogy ravasz vagyok, mert tudtam, hogy van kisgyerek a háznál. Aztán vigyorogtunk, hogy ez mekkora nagy ötlet, viszont addigra már rendesen be volt telve a bevásárló kosara így a következő párbeszéd zajlot le köztünk:
- Te, Tamás azok a kicsik mennyibe kerülnek?
- Ja, az? Ó azok büdös olcsók. Pláne natúrban.
- Akkor párat csomagolj hozzá a többihez.
Én persze örültem, mert tudtam azt, amit ő még nem, hogy imádni fogják. Csak úgy zárójelben megjegyzem, hogy azért néha jó dolog ha összekoszoljuk magunk. Mintha kezdene kimenni divatból. De nem fogom itt játszani az okosat, mert én még nem vagyok szülő. Majd pár év múlva pontos és megváltoztathatatlan elképzelésem lesz a gyereknevelésről, és abban nem lesz vita! Pont! De addig is...
Hol van itt az a cukiság amit igértél? -kérded tőlem kedves olvasó. Várj! Most jön. A hét vége felé kaptam pár fotót egy üzenetben. Íme itt a cukiság:
Én mondtam hogy az lesz. Ugye? Jaj igen, és elmesélte, hogy mennyire élvezte az egész család ahogyan maszatoltak, festegettek együtt.
Tudod... amikor van olyan pillanat, hogy meginog bennem a biztonság... miért is csinálom ezt, eszembe jutnak ezek a képek, ezek az emberek, ezek a pillanatok és arra gondolok: "na ezért csinálod..."
Persze egy kicsit segítettem, hogy milyen festéket érdemes használni és vízállóvá is tettem a cserepeket, hogy majd kesőbb lehessen őket használni funkciónálisan. Neked is elmondom... jóformán mindegy mivel festi az ember, amit nem nagyon szeret az a vízfesték, de azon kívül gyakorlatilag minden mehet.
Ezzel búcsúzom is. Ha szeretnél te is hasonlót, akkor írj egy üzenetet, vedd fel velem a kapcsolatot és elbeszélgetünk, ki tudja... ha vannak gyerekeid ők is örülnek egy ilyen délutánnak most, hogy beköszöntött a nyár.
Találkozunk jövő pénteken, és köszönöm hogy rám szántad ezt a pár percet.
Majd elfelejtettem! Itt is felveheted velem a kapcsolatot: https://www.facebook.com/ficz.tamas
UÍ: Beizéltem egy izét... na várj, újrakezdem... Szóval, van egy ablak most már a blogon, ahol felíratkozhatsz. Nem kell megijedni, nem fogok mindenféle reklámot küldeni, egyszerűen csak első kézből értesülsz az újonnan megjelent bejegyzésekről. Becsszóra nem fogom neked a Fogyasztócukorka 9000 Ultra Plusz-t árulni. Próbáld ki!
Tegeződhetünk még mindig? Jól van így? Rendben.
A héten masszív cukiság történt! Elmesélem.
Volt egy nagyon kedves vásárló, az a fajta akit én nagyon szeretek. Nézelődik... nézelődik, aztán megakadt a szeme ilyen kicsi cserepeken, amit mi csak "kaktuszcserépnek" hívunk.
Várj, megmutatom:
Ezek ilyen kis egyszerű 5-6 centis virágcserepek, pontosabban kaspók, mert ugye, nincs lyuk az alján. Egészen ideális kaktusznak. Kérdezi tőlem: "Azok mire valók?" Ekkor jutott eszembe, hogy valamikor adtam párat így natúr formában, festetlenül, kezeletlenül egy iskolának, ahol a diákok majd megőrültek érte, annyira szerették festeni, cicomázni. Mondom neki, hogy eredetileg kaktusznak találtuk ki, de gyereknek sokkal jobb. Az az igazsság, hogy ravasz vagyok, mert tudtam, hogy van kisgyerek a háznál. Aztán vigyorogtunk, hogy ez mekkora nagy ötlet, viszont addigra már rendesen be volt telve a bevásárló kosara így a következő párbeszéd zajlot le köztünk:- Te, Tamás azok a kicsik mennyibe kerülnek?
- Ja, az? Ó azok büdös olcsók. Pláne natúrban.
- Akkor párat csomagolj hozzá a többihez.
Én persze örültem, mert tudtam azt, amit ő még nem, hogy imádni fogják. Csak úgy zárójelben megjegyzem, hogy azért néha jó dolog ha összekoszoljuk magunk. Mintha kezdene kimenni divatból. De nem fogom itt játszani az okosat, mert én még nem vagyok szülő. Majd pár év múlva pontos és megváltoztathatatlan elképzelésem lesz a gyereknevelésről, és abban nem lesz vita! Pont! De addig is...
Hol van itt az a cukiság amit igértél? -kérded tőlem kedves olvasó. Várj! Most jön. A hét vége felé kaptam pár fotót egy üzenetben. Íme itt a cukiság:
Én mondtam hogy az lesz. Ugye? Jaj igen, és elmesélte, hogy mennyire élvezte az egész család ahogyan maszatoltak, festegettek együtt.
Tudod... amikor van olyan pillanat, hogy meginog bennem a biztonság... miért is csinálom ezt, eszembe jutnak ezek a képek, ezek az emberek, ezek a pillanatok és arra gondolok: "na ezért csinálod..."
Persze egy kicsit segítettem, hogy milyen festéket érdemes használni és vízállóvá is tettem a cserepeket, hogy majd kesőbb lehessen őket használni funkciónálisan. Neked is elmondom... jóformán mindegy mivel festi az ember, amit nem nagyon szeret az a vízfesték, de azon kívül gyakorlatilag minden mehet.
Ezzel búcsúzom is. Ha szeretnél te is hasonlót, akkor írj egy üzenetet, vedd fel velem a kapcsolatot és elbeszélgetünk, ki tudja... ha vannak gyerekeid ők is örülnek egy ilyen délutánnak most, hogy beköszöntött a nyár.
Találkozunk jövő pénteken, és köszönöm hogy rám szántad ezt a pár percet.
Majd elfelejtettem! Itt is felveheted velem a kapcsolatot: https://www.facebook.com/ficz.tamas
UÍ: Beizéltem egy izét... na várj, újrakezdem... Szóval, van egy ablak most már a blogon, ahol felíratkozhatsz. Nem kell megijedni, nem fogok mindenféle reklámot küldeni, egyszerűen csak első kézből értesülsz az újonnan megjelent bejegyzésekről. Becsszóra nem fogom neked a Fogyasztócukorka 9000 Ultra Plusz-t árulni. Próbáld ki!
