A kis herceg visszavág. Második rész.

Szia. Rettenetesen rohannak ezek a ködös napok itt Csíkban nem? Alig eszméltem fel, máris péntek van. A múlt héten elkezdtem a szuperségesen zseniális sorozatom, és amint azt akkor beharangoztam folytatni is fogom.

Természetesen nem mehetett ez sem fennakadás nélkül. Az eredeti terveim azok voltak, hogy erre a hétre megleszek mindennel, és majd nem kis büszkeséggel bemutatom a végeredményt, áldomást iszunk és mindenki megy a dolgára. Nem így történt.

Hogy miért nem, annak több oka is van. Először is rámtört a rettenetes és fájdalmas dögség. Az embernek néha nehezére esik beismerni magának, ha lusta. Én nem így vagyok ezzel. A hosszú évek során megbékéltem a gondolattal, hogy rettenetesen dög tudok lenni. Ha ennél lustább lennék szerintem kómába esnék.

Rendben van, a vicc kedvéért eltúlzom a dolgokat kissé. A lustaságom csak a szabadidőmre vonatkozott. Igazából az történt, hogy a lámpával csak akkor volt lehetőségem foglalkozni, mert szokás szerint megérkezett a karácsony előtti hajtás, és ilyenkor sok meló tud lenni. Ráadásul előre megrendelt termékekről volt szó. Vázák, cserepek és csecsebecsék készültek a műhelyben, ami továbbra is a ház előterében foglalt helyet.

Biztosan ennyi szófosás után már kíváncsi vagy nagyon, hogy végül is mennyire haladtam a beharangozott munkámmal.
Elmondom.
Volt egy érdekes pillanat az alkotásban. Tudniilik, megvan a keret, megvannak a vulkánok és az alapok lehelyezve. Ekkor esett le nekem, hogy a Kis Hercegnek volt egy nagyon fontos társa a bolygón, az pedig a rózsa. Ez nem maradhat ki semmiképp! Igen ám, de hogyan és miként fogok én most a kisujjamból kihúzni egy rózsát? Jó kérdés. Rengeteget agyaltam rajta, és az istennek nem találtam megoldást rá. Odabiggyeszthettem volna egy műanyag izét, de azzal együtt le is húzhatom magam a vécén szégyeneben, vagy minimum eláshatom magam hátul a kertben, valahol a kutyák elspájzolt csontjai között. Ezt azért már nem engedhettem meg magamnak.
Ezek után egyszer csak belémcsapott a NAGY ÖTLET! Elkészítem drótból.

Az egyszeri legény ilyenkor mit tesz? Bekapcsolja a jútúbot, és beírja: "Háw tu mék róze from draut?" Az internet, pedig nem okozott csalódást. Harmincezer... háromszázezer találatot adott arra, mit is lehet ilyenkor tenni. Több sem kellett, nekiestem egy darab drótnak egy böszme fogóval, és kegyetlenül elláttam a baját, míg rózsa nem lett belőle.
Bevallom őszintén, ritkán voltam elragadtatva egy apróságtól annyira mint ettől a pici drót-virágtól. Aprócska, és gonosz. A tövisek szúrnak ratja, mégis az embernek minden vágya, hogy reggeltől estig fogdossa. Valamiért nagyon a szívemhez nőtt a kis virág. Megmutatom, jó?

Ezen kívül elkészült még a bolygó alapozása. Itt még nem vagyok teljesen biztos mi lesz a következő lépés. Egyelőre így néz ki:

Több folytatás is van a fejemben, és őszintén, egyelőre nem tudom, mi lesz a következő lépés. Talán majd, mikor nekiesek, hagyni fogom, hadd vigye a kezem és a gondolataim a szél és a forma. Rájöttem már régen, hogy annál jobb lesz valami, minél kevesebbet gondolkodom rajta... igazából ez az életünk minden pillanatára is érvényes lehet... hmmm.
Ennyi volt a mese mára, jövő pénteken következik a befejező rész, vagy a következő rész, meglátjuk, mennyire haladok majd vele.
Ha tetszik amit látsz, akkor oszd meg másokkal is, én mindig nagyon örülök, ha látogatnak és olvasnak az emberek.
Akik most vagytok itt először, gyertek üljetek ide a többiek közé, most mindenki kap egy kis meleg kakaót, nemsokára advent első vasárnapja, ideje, hogy üljünk le egy pilanatra a családdal, ha ez nem lehetséges, legalább gondoljunk rájuk sok sok szeretettel.
Találkozunk jövő pénteken. Addig is...
Pá.

A kis herceg visszavág. Első rész.

Szia! Azt hiszem ismét karriert váltok! Nem olyan rég elcsapott a zsenialitás szerelvénye, és költő lett belőlem. Jó... tudom, csapnivaló költő lettem, éppen ezért fel is adtam szinte azonnal, de most más a helyzet. Figyelj! Nagyon figyelj! Megalkottam az első sorozatot. BUMM! Én szóltam, hogy zseniális lesz.
Jobb lesz, mint a "dállász", és valószínűleg kevesebbet fogok piálni mint Szuellen. De ezek csak apróságok.
Tudom, mostanra már tűkön ülsz, és meg akarsz mártózni a zsenialitásom meleg fürdőjében, ezért rögtön bele is csapok a lecsóba!

Csüccs. Mesélek.
Az történt, hogy írtak nekem levelet a keramániára. Én tudtam, hogy annak a kisherceges sztorinak nem lesz jó vége, és így is lett. A levélben az állt, hogy szeretné tőlem megkérdezni, lehet-é a kishercegből lámpát csinálni. Én meg azt mondtam, hogy lehet. Bárcsak ne tettem volna. Visszatért az összes gyerekkori traumám. Jó... lehet eltúlzom kicsit a dolgokat.
Komolyra fordítva a szót (ami ezen a szinten már valószínűleg lehetetlen), a drágakedves levélíró azzal a kéréssel fordult felém, hogy ő úgy szeretne egy lámpát, aminek a kisherceg a témája. Mondjuk a bolygó, amin lakott.
Ez nekem is nagyon jó ötletnek tűnt, és hamarosan meg is beszéltük a részleteket, pontosabban magammal beszéltem a részleteket.

Ezután már csak a kivitelezés marad. Volt nekem még egy darab kis kerek lámpatest megmaradva. Gondoltam arra biggyesztek majd egy kis ezt, meg azt, és kész is van.
Az első gondolatom az volt, hogy egyszerűen ráfestek valami kishercegest, meg bolygóst és kész is van a remekmű, de ez nem jó... Ez így kevés.

Tudniillik az ominózus égitesten volt egyéb is mint Kis Herceg. Volt neki a virágja és három vulkán, amiből az egyik nem működött. Vulkánt festeni, pedig, nem jó.
Ekkor született a nagy ötlet, hogy akkor építek szép vulkánt rá. Mint mindent, ezt is könyebb volt kigondolni, mint megvalósítani. Azt nem árulhatom el, hogyan tettem, mert szakmai titok.
Jól van... jól van, elmondom akkor csak ne nézz így. Egyszerűen építettem neki egy karton alapot, és körbetekertem egy fajta formázható cementtel. Az inspiráció a makaróniból jött, az is úgy készül, hogy vesznek egy lyukat és körbetekerik laskával. Ennek az a jó tulajdonsága van, hogy mikor kiszárad kissé rugalmas marad, így nem törik le könnyedén.



Tudom, hogy ezen a képen eléggé rondán néz még ki, de reményeim szerint, mire kész lesz, már jól fog mutatni.
Igazából ez volt az egyetlen nagyobb akadály, amit meg kellett oldanom, innen már csak a festés marad, ami reményeim szerint tükrözni fogja a könyvbeli illusztrációk stílusát. Nem vagyok egy nagy festő-mázoló, de megteszek minden tőlem telhetőt.
Egy heti munka és várakozás után (mert az a cement írtó lassan szárad) így néz ki:



Rákerült egy réteg alapozó festék, és következhet a befejezés.
Innen jött a sorozat gondolata. Ugyanis egyetlen pénteki mesébe nem fért volna el.
Most már csak abban reménykedem, hogy a megrendelőnek is tetszeni fog a végeredmény, de az majd jövő héten derül ki.
Ha kíváncsi vagy, mi lesz belőle, gyere vissza jövő pénteken is, és akkor majd elmesélem.
Ennyi volt mára, köszönöm, hogy velem töltötted ezt a pár percet, Mondanám, hogy, ha tetszik amit látsz, csak szólj, és megcsináljuk, mint a pinty, de nem!
Rendben van, lehet, hogy megcsináljuk... megbeszéljük jó?
Ha tetszik amit látsz, akkor kérlek oszd meg másokkal is. Neked csak pár kattintás, nekem pedig visszahozza gyerekkorom traumáit, amint a fenti példából is láthatod.
Akik először vagytok itt, azoknak ölelés és van kis lekváros bukta a kredencen. Akik gyakori visszajárók vagytok, azokkal iszunk egy kis forró teát, mert a csíki tél kezdett begyűrűzni. Menta tea jó lesz?
Találkozunk jövő pénteken, mikoris kiderül (REMÉLEM), hogy mi lesz a mese vége, addig is ne feledjétek, a gyerekkori sérelmek elkísérnek életünk során!
Pá.

Bakancslista

Szia! Őszinte leszek veled, az utolsó pillanatban jutott eszembe, hogy ma jössz látogatóba. Annyira elfoglalt a sok minden más csodás tevékenység. Ilyen ez... ha az ember egy pillanatra elereszti magát rögvest péntek lesz. De a lényeg, hogy itt vagy. Csüccs! Mesélek...

Nekem fogalmam sincs, hogy van-e ilyen szó a drága anyanyelvünkben, hogy "bakancslista", de láttam egy filmet ezzel a címmel és én mindent elhiszek, amit az interneten írnak.
Ezt találtam: "A bakancslista szó a “feldobja a bakancsot”  (értsd: meghal) kifejezésből jött létre, az azonos értelmű angol eredeti kick the bucket – bucket list (szó szerinti fordításban: felrúgni a vödröt – vödörlista) kifejezéspár analógiájára."

Tegyük fel, hogy az internetnek igaza van (márpedig ez így van), akkor el tudom képzelni, hogy az embernek milyen bakancslistái vannak.
Itt van példának okáért Sanyi. Sanyi nem egy túl okos ember, de nem is kicsit hülye. Sanyi bakancslistáján a következők szerepelnek:
- Megvenni az Ájromnéjdenes pólót a Lidl-ből.
- Csókolózni Marikával, ha beledöglök is.
- Venni olyan felniket a dácsiára, amilyen a Jocónak van, csak aranyból.
- Meggazdagodni mocskosul.
- Még jobban meggazdagodni.
- Beutazni a fél Alcsíkot.
- Osztán ennyi asszem.

Marikának ezzel ellentétben sokkal cizelláltabb bakancslistája van. Marika egy kifinomult hölgy, nemhiába a sarki bódéban eladó. Íme az ő bakancslistája:
- Elkerülöm azt a hülye Sanyit ha beledöglök is.
- Megveszem az új One Direction cédét.
- Kiköltözöm Ámerikába.
- Hozzámegyek egy kőgazdag hapsihoz és nyitok egy műköröm-laboratóriumot.
- Folytatás következik.

Mivel látjuk, hogy hős-szerelmesünk hódítása már csírájában el van fojtva, térjünk vissza az én bakancslistámra!
Kíváncsi vagy az enyémre?
Íme:
- 4 drb. nagy bakancs
- 115 drb. közepes bakancs
- 32 drb. kis bakancs

Ne nézz így... tényleg ez volt a bakancslistám. A főnök nyújtotta be. A párbeszédünk a szokásos módon zajlott le a hajnali 10 óra magasságában. Ő felhívott telefonon, és közölte, hogy íme itt a bakancslista és tessék szépen elkészíteni. Azt mondanom sem kell, hogy mikor a határidőt kérdeztem épp azt nem mondta, hogy múlthétre. Én még nyöszörögtem egy kicsit. Próbáltam úgy tenni, mint aki nem beszél magyarul, aztán végül beadtam a derekam, és kimásztam az ágyból. Ez nem volt kis teljesítmény, mert a padló piszok hideg volt. Csíkban mostanában olyan idő van, hogy a jegesmedve a minap sírva könyörögte be magát a takaróm alá, mert fázik és a kamrában megfagyott a pálinka... novemberben. Jól van... lehet hogy túlzom kicsit... de csak nagyon kicsit.

Még mindig nem hiszel nekem mi? Akkor mutatok bizonyítékot, nesze neked sok kép:

















Amint látod, van itt minden. Kicsi, nagy, közepes. A legkisebbek azok írtó cukik, a nagyokban meg elfér egy kövérebb macska. Ezt csak a miheztartás végett mondtam el, hogy tudd körülbelül mekkorák.
Ők lennének azok a bakancsok a listámról. Azt gondolom, most már minden tiszta neked. Ha mégsem, akkor tudod hol vannak az elérhetőségeim (az oldal tetején), csak szólj, és megmutatom élőben is mint a pinty!
Ennyi volt a mese erre a hétre. Ha először olvasol, akkor aggyisten, ülj le, érezd otthon magad, van egy kis fagyos pálinkám és szalonnám. Akik visszatérő olvasók vagytok, nektek csók a homlokotokra, a fagyos pálinka mellé van még egy kis lekváros bukta... ha gondoljátok.
Tetszik amit olvasol? Akkor nagyon de nagyon... de nagyon szeretném, ha megosztanád másokkal is, nekem sokat jelent, neked pedig csak pár kattintás.
Találkozunk jövő pénteken, addig is ne feledd: "Csíkban nincs hideg, csak szar ember!" (ezek alapján én nagyon az vagyok).
Pá!

Disznyóvágás

Már hétvége van? Én nem tudom ki eszi meg ezeket a heteket, de lassíthatna, mert úgy telnek a napok mint a fene. Amúgy szia! Csüccs.
A múltkor nem hitted nekem, hogy disznóvágás lesz a téma, és csak néztél rám, pedig én ma arról fogok beszélni.
Még mielőtt teljesen összezavarlak azt hiszem a legelején kell kezdenem.

Volt egyszer már jópár éve, hogy a világ legeslegszebb és legjobb és legaranyosabb nővére férjhez ment. Ha eddig nem jöttél volna rá, az én nővéremről van szó. Én akkor elhatároztam magamban hogy férjhez menni jó dolog. Emlékszem, hogy míg mindenki (engem is beleértve) lázasan készülődött és szervezkedett és rendezkedett és káromkodott, addig a cuki gerle-pár nézték egymást szerelmesen, és turbékoltak. Azt ne tudd meg, milyen, mikor jó nagy banda jön külföldről és te szó szerint a virágok közt alszol a földön valahol elrejtve az előszoba sarkában. Ha mégis meg akarod tudni, akkor elmondom... az olyan, hogy a macska párnának néz folyamatosan és nem érti mit kell annyit mocorogj éjszakánként.

A lényeg, hogy orbitálisan nagy buli volt. Jó sok ember, jó banda és jó emlékek! Sok, nagyon szép emlék, nem is bántam már a fikusz társaságát éjszakánként.
Térjek a lényegre! Van mifelénk ugye, az a szokás, hogy borítékot adnak az újdonsült párnak. Ezenfelül van az is, hogy a "gazda", aki amolyan ceremóniamester a lagziban, jó nagy pofával bemondja, mint a csicsói állomáson, hogy ki, mit és mennyit adott. Ez valamiért nem tetszett nekik. Részben azért, mert nem is volt gazda a lagzijukban, részben pedig azért, mert írtó vegyes volt a társaság. Voltak Kolozsvár környékiek, Ámerikaiak, Magyarországról... mindenhonnan. Emiatt az egész kissé rendhagyóra sikeredett. Nem az a hagyományos csíki lakodalom kerekedett belőle.

Volt a főnöknek az az ötlete, hogy vágjunk malacot! Emlékszel még nagyon régen lehetett kapni a korondi parkolóban a perselyeket? Amolyan díszes malac formájuk volt, és cserépből voltak. Innen jött az ötlet.
Készítettünk egy óriási kerámia malacot perselynek. Kis türelmet kérek, nagyon régi képeket kell előbányásszak. Meg is találtam, íme!



Ő volt a malac! Nevet nem adtunk neki, mert szomorú sorsát tudtuk már akkor. A dolog úgy volt elképzelve, hogy a főasztalra szépen ki lesz téve, és mindenki amikor akarja, bele dobja a borítékot.
A lakodalom - sokadalom után pedig természetesen hazavittük és levágtuk.
De ne hidd azt, hogy barbár módjára történt mindez! Nem ám! Meg volt adva a módja neki rendesen, szépen feldíszített asztalon került kés illetve balta alá:











Így történt, hogy csíkban egyszer kerámia disznót vágtak. A húsa kicsit rágós volt, és sercegett a fogaim között, de annyi pálinka után ki törődött már a részletekkel?
Ezt a régi történetet szerettem volna elmesélni ma, remélem tetszett, nekem jól esett visszaemlékezni azokra a szép hetekre.
Ennyi volt mára, köszönöm, hogy velem tartottál, ha tetszett, akkor oszd meg másokkal is, neked csak pár kattintás, nekem viszont a fél világot jelenti!
Akik először vagytok nálam, azoknak pusszantás, üljetek le, érezzétek otthon magatok, ma csóró vagyok, nincs szinte semmi a hűtőben, de kínálhatok pirítós kenyeret vajjal.
Akik már sokadjára jártok vissza, azoknak üzenem, hogy ti vagytok a legmenőbb népség kerek e világon. Nektek a pirítós mellé adok még teát is, van menta vagy fekete. Válassz!
Még egyszer köszönöm, hogy itt voltál és elolvastad a történetem, ha szeretnél valami kerámia szépséget, az elérhetőségeim az oldal tetején vannak, csak szólj, és megcsináljuk, mint a pinty!
Találkozunk jövő pénteken, addig is ne feledjétek hogy egy malacvágás még nem csinál telet, avagy latinul: "Uno porkonyissz non facit brrrhidegum!"
Pá!