Szia. Üljetek le! Jaj, hogy egyedül vagy? Azt hiszem a lakkozás kicsit megártott nekem a héten.
Volt egy kis meló. Vagyis nem kis, hanem sok. És a lakk... Hmm... az a bódító lakk. Még belegondolni is gyönyörű. Kérdezték is a barátaim mindig, hogy én miért nem iszom a kocsmában? Minek? Gondoltam, van nekem otthon fincsi lakk.
Igazából én is használok maszkot, de elromlott. Pontosabban elveszítettem, de a részletek most irrelevánsak, a lényeg, hogy nincs, és majd újra lesz.
A múlt héten zavarban voltam. Van egy szívügyem, amiről szerettem volna mesélni nektek, párdon, neked. Nem aktuális, ami azt jelenti, hogy nem friss, de valahogy mindig vonzott engem.
Akkor elkezdem jó? Egyszer volt, hol nem volt... Nem ez így túl meseszerű.
Szoktam tekeregni. Vagyis szeretek tekeregni. Na nem a két lábammal, habár az is jó, hanem agyagot tekerni. És belőle vázát készíteni. Eléggé összezavartalak már? De azért még mindig tegeződünk ugye?
Megmutatom inkább miről van szó:
Nos erről lenne szó. Elmondom miért szívügyem a dolog.Eredetileg ugye a "fazekasok" munkája egy körforgás, és itt most a józan fazekasról van szó. Szóval... a formák nagy része mind forgástest. Innen jönnek a formák, az alakok a méretek, minden. Egyszer aztán arra gondoltunk (mert ez nem az én találmányom, de nem ám!), hogy miként lehet még létrehozni egy ilyen testet. Az első és alapvető módszer, amikor az alapzat forog, rajta az agyag, és úgy alakul szépen minden.
Láttam azonban egy érdekes technikát. Nem akarok nagy hülyeséget mondani, de legjobb tudásom szerint előfordult már afrikában, indiában és talán az őslakos amerikában is. A lényeg, hogy az anyagot forgatjuk körbe, és úgy építjük fel a formát. Lásd például az afrikai agyagedények nagy része "tapasztással" készül, főleg az igazán nagy tároló edények.
Ekkor jött a nagy ötlet. A spagetti! Jóanyámnak volt egy poénja, miszerint a makaróni úgy készül, hogy veszünk egy lyukat és körbe tekerjük laskával (értsd: tésztával). Na ez pont ugyanaz. Veszünk egy váza formájú lyukat és körbetekerjük végtelenül hosszú agyag-spagettivel. Jó mi?
Miért szívügyem ez a módszer? Mert gyönyörű. Szabálytalan, textúrázott és olyan... hogyismondjam... elemi. Van benne valami megfoghatatlan. Ahogyan összeállnak a hurkák. Mint egy darázsfészek. Én azóta is darázsfészeknek hívom ezeket.
A dolog nagy hátránya, hogy az edények nehezek lesznek. Nagyon nehezek. Elkészítésük is nehéz, és nagyon munkás feladat. Sajnos a piacnak nem kellett eléggé, hogy igazán belefogjunk, ebből nagyobb termelés legyen. Ezt gépesíteni nem lehet, nincs mese, fel kell tűrni az ingujjat.
Szeretnék megosztani pár régebbi képet, még a régi műhelyből és innen-onnan, ahonnan össze tudtam szedni őket.
A mai beszélgetésünkben sok kép lesz úgy néz ki.
Íme:
Szóval... ezek lennének. Elnézést kérek a képek minőségéért, ezek mind mind pár éves fotók, amik csak úgy el lettek csípve. Igazából nagyon szeretnék foglalkozni újra velük, jó lenne, ha volna rá igény akkor talán megérné. Meglátjuk, hátha valahol valakinek a világban megtetszik és sikítva fog kérlelni, hogy csináljak már neki egyet. Akkor már csak annyit kell tennem, hogy előszedem a porosodó szerszámokat, és uccu neki... megcsináljuk, mint a pinty!
Köszönöm, újra a figyelmet. A régi olvasók találnak perecet és valami mocsok ajándék bort a konyhában, ha új olvasó vagy, akkor gyere ide keblemre! Isten hozott, de te nem kapsz perecet, azt majd csak a jövő héttől. A perec az kiváltságosaknak van félre téve. Kapsz a gugolós borból jó?
Most az egyszer nem mondom, hogy ha szeretnél ilyet, akkor vedd fel velem a kapcsolatot, és megcsináljuk neked is, mert az nem ilyen egyszerű. De ha tényleg érdekel, akkor megtalálsz az oldal tetején az elérhetőségek között, és beszéljünk róla! Én nagyon szeretnék újra ezekkel foglalkozni.
Jó volt veled kicsit nosztalgiázni a múlton. Igaz annyira nem régmúlt, így hát nem is nosztalgia, na mindegy.
Gyerekek ne szipuzzatok jó?! De komolyan!
Találkozunk jövő pénteken, addig is ölelés, és pá.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése