Szia! De jó hogy látlak! Az van, hogy utálom a Kis Herceget. Most ne nézz így, elmagyarázom. Gyerekkoromban volt egy lemezfelvétel. Ami a Kis Hercegről szólt. Namármost... Azon a hangfelvételen egy drága kedves hölgy volt a mesélő. Ezzel csak egy baj van, hogy én annak a drága kedves hölgynek a hangjától idegösszeroppanást kaptam, és egy hétig nem lehetett velem beszélni. Ezt a még drágább szüleim katartikus letargiának tekintették, azt gondolván, hogy a gyermek annyira imádja a lemezt, hogy meg sem tud szólalni. Minekutána elég gyakran feltették nekem a fent említett bakelitet. Emiatt aztán sokáig kezeltek.
- Jó reggelt, jó estét, jó reggelt, jó estét, jó reggelt, jó estét...
És csak nyomja és nyomja és nyomja. Bele lehet őrülni.
Egyszer láttam a Fekete Kőrös partján egy zárlatos szentjánosbogarat. Szerintem az is ilyen betegségben szenvedett. Ki be kapcsolta a lámpáját. Mondjuk az is lehet, hogy a színművészeti akadémiára készült, mert édesanyja, mielőtt megette volna a cinege, halálán annyit mondott neki:
- Sanyika! Fijam! Ne feledd, belőled bármi lehet még! Pillangó, tűzoltó, katona, juhokat terelő juhász.
Így történt, hogy drága főhősünk a szentjánosbogarak tradícióját teljesen felrúgva elkezdett gyakorolni az egyetemi felvételire, és velem ellentétben neki a kedvenc meséje a kis herceg volt. Jó reggelt, jó estét, jó reggelt, jó estét... És csak ki-be kapcsolta magát, gondolván, hogy ez majd szépen lenyűgözi a felvételiztető bizottság legalább egy tagját, sőt talán még egy Oscar-t is bezsebel. Mekkora átélés! Mekkora tehetség!
Vagy csak zárlatos volt.
Most hogy már semmit sem értesz, és sikerült jól összezavarjalak, elmondom, hogy mindennek mi köze a kerámiához.
Az égvilágon semmi! De tényleg!
Talán csak annyi, hogy egy napon eszembe jutott, hogy milyen jó lenne lámpát készíteni. Mert... gyertyatartó az annyi van, hogy Dunát lehetne dugni vele, de kerámiából lámpa... az ritkább.
Szóval neki is estem a "projektnek" és el kell mondanom, hogy sikeresnek bizonyult. Legalábbis az a pár ember, akinek készítettem ilyeneket, nem panaszkodott eddig. Vagy azért mert minden okés és nem bánják, hogy megvették, vagy azért, mert nem mernek szólni, hogy kérik vissza a pénzük. Minden esetre csend van és béke.
Az egész alapja egy kis ufó volt eredetileg, gondoltam, hogy teszek bele majd egy villanykörtét, és az olyan buli lesz. Olyan buli is lett!
Várjál, megmutatom, csak kell keresgéljek kicsit a fotók között. Meg is van!
Végül ez lett belőle:
Jópofa kis darab nem? A lényeg, hogy aztán lettek más formák is, de ezek az ufók voltak az elsők. Van még. Azt is megmutatom:
Ezek után következtek a henger formák. Ezekkel könyebb volt dolgozni, és igazából nagyobbak is voltak, tehát nem ilyen kis asztali ufók.
Azokról is van pár kép. Keresem... keresem... meg van!
Nos ezek lennének azok. Ezen kívül még van pár forma, amik még sajnos csak papíron léteznek, és mivel a csillárokkal is kísérleteztem, amit itt olvashatsz, kicsit jegeltem a lámpák témáját. Látod? Megígértem akkor, hogy mesélni fogok ezekről még.
Nem szabad félreérteni, nem igazán funkcionálisak, inkább csak hangulat világítást csinálnak a szobában. De jók! Erősen!
Az előző bejegyzésemben láthatod, hogy egy amfórából is lámpa lett, amolyan teraszra való.
Azt hiszem kimerítettem egyelőre ezeknek a lámpáknak a témáját, és tudod, hogy ha te is szeretnél ilyet, hol találj meg! Elárulom, az oldal tetején az elérhetőségek alatt. Ahogyan mondani szoktam: ha tetszik és kell, megcsináljuk, mint a pinty! Csak szólj!
Köszönöm a figyelmet, és jól esik, hogy vissza-vissza jársz péntekenként. Azok akik most olvasnak először, van limonádé a kredencen, akik pedig már régóta fárasztjátok magatok a hülyeségeimmel, puszi és ölelés van még egy kis maradék jól behűtött körtepálinka a mélyhűtőben, és frissen sült szilvásbukta.
Találkozunk jövő pénteken. Addig is ne legyél nagyon rossz, csak kicsit, és tiszteld a zárlatos szentjánosbogarakat, mert ki tudja... még nagy karrier állhat előttük.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése