Te! Figyelj! Olyan izgalmas! Építettem egy időgépet. Nincs idő magyarázkodni.
Elmondom, mit kell tenned. Nézd meg az órádat.
Most nézd meg ezt az órát:
Most pedig hunyd be a szemed, és számolj el tízig. Most pedig azon gondolkodom, hogy ha behunytad a szemed, akkor hogyan fogod ovasni a további utasításokat. Pedig az időgép enélkül nem működik. Mindegy... Ekkora találmány esetében nem akadunk le a részleteken. Szóval, elszámoltál tízig? Jól van, most nyisd ki a szemed, és nézd meg a te órád, majd az enyém. Látod... Meg sem moccant az enyém. Na? Mit szólsz. Nagy ötlet mi?
Jó most ne nézz ilyen mérgesen. Végül is időgép... Határeset, de elfogadjuk. Gyakorlatilag minden óra minimum napjában kétszer pontos. Kivéve a digitális "kárcórát". De azzal most nem foglalkozunk, meg amúgy sem lehet abból időgépet építeni.
Jól van, jól van, értem én, elég a hülyeségből, térjek a lényegre.
Egyszer bementem a boltba. A konyhába kellett volna egy óra. Ilyen fali. És nézelődtem. Volt ott szép csicsás villogó "kárcóra", meg metálszürke, krómozott műanyag. Ami azért nem semmi, el sem tudnád képzelni, milyen nehéz a műanyagot krómozni. Ott bámultam, és nézelődtem, majd kijöttem. Ki én! Mint a szél! Részben azért mert megéheztem, részben pedig, mert azt mondtam magamnak, hogy nem fogok én nyolcvan lejt kiadni egy falióráért. Készítek magamnak. És akkor történt a rettenetes mánia, ami elkapott. Azóta jó pár órát készítettem. Faliórák. És sok lakás kedves dísze lett.
A dolog egyszerű volt. Kellett keresni egy eladót, aki nekem "kici occó kínai" óraszerkezetet árul majd szépen. Találtam is ilyet. Ne húzd az orrod, minden faliórában ugyanez a szerkezet van, kivéve, ha a gatyád is odaadod egy márkás készülékért. De most maradunk szépen a földön, és nem álmodozunk Omega faliórákról jó?
Miután találtam szerkezetet, már csak az volt a kérdés, hogyan oldjam meg a többi részét. Mi sem egyszerűbb: vegyünk egy kerámia tányért fúrjuk ki a közepét és voilá.
Most hogy megvan a lyuk, szépen átcsúsztatjuk az órát és... és... és nem jön ki a másik felén!
Hogyaza! Túl vastag az anyag fala.
Itt jön a legjobb barátom, a csiszoló. Azért a legjobb barátom, mert utálom, és nem beszélünk egymáshoz, tehát nem kell neki születésnapjára ajándékot vennem. És fordítva.
Tudod... amikor az ember kerámiát csiszol, csak akkor jön rá, hogy valójában milyen rohadt kemény anyag is tud ez lenni.
Millimétereket lehet lefaragni jó sok munkával. De végül meglett.
Így történt, hogy egy jó tíz perc csiszolás és káromkodás után meglett az a pár milliméter, ami még hiányzott.
Látod? Mondtam én, hogy milliméterekről van szó.
Ez pedig minden egyes óránál megtörténik, amit készítettem, soha nem sikerült az edény falát összehozni az óraszerkezet tengelyének a mélységével. Van egy, amire azt mondták, hogy festés közben olyan, mint egy csokoládé torta.
Végül ez lett belőle:
Persze itt sem maradhatott el a kísérletezés. Van egy nagy kedvencem, amibe került réz is. Akkor azt mondtam, hogy soha többet! Azóta már készítettem vagy négyet. Én nagyon szeretem.
Így indult az én falióra mániám. Szerintem sokkal izgalmasabb, mint csak egy egyszerű műanyag "kici occó kínai" óra. És nem is kerül igazán többe. Egyvalamin még nagyon gondolkodom, és őszintén nem jöttem rá a nyitjára. Hogyan tudom megoldani azt, hogy az óra elülső részén szépen üveg legyen. Ez még a jövő titka. Tudniilik a kerámia nem eléggé precíz szélekkel rendelkezik ahhoz, hogy ezt megvalósítsam. Hacsak nem készítek egy öntőformát... De az már megint olyan kicsit mű... Na, nem baj, majd a jövőben kipróbálom, ha lesz rá időm.
Jaj! Majd elfelejtettem. Megmutatom az eredetit a konyhában jó? Ahonan az egész bolondéria indult:
Ez lenne az. Ne röhögj, tudom, kicsit olyan, mint egy "ácsorogni tilos" tábla. De a konyhában nagyon jól mutat. Meg amúgy is, ott ácsorogni tilos.
Lesz még egy a végére. Ennek semmi köze a kerámiához, és nem is eladó, de az én nagy kedvencem:
Ugye? Ugye megmondtam? Imádom ezt az órát.
Újra és újra tiszta szívemből közönöm, hogy velem tartasz ezen a pár percen, amíg elmesélek egy pillanatot a világomból. A régi, visszatérő olvasóknak van pálinka a sarokban, ha pedig most jártál itt először, pusszantás neked is ülj le, érezd otthon magad, törj kalácsot, van zakuszka a hűtőben!
Találkozunk jövő pénteken. Addig is ne feledd, ha tetszik az amit olvasol, meséld el másoknak, oszd meg velük, nekem sokat jelent.
Ha pedig ilyen, vagy hasonló órát szeretnél te is, tudod hol találod az elérhetőségeim, írj nekem, hívj, beszélgessünk, és elkészítjük közösen amit szeretnél.... mint a pinty!
UÍ: itt is megtalálod őket, https://www.facebook.com/klok15/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése