Füstből jött terv, avagy a fény az éjszakában.

Szia! Kész, lenyugodtam. Sikerül végre-valahára elmondjam a nagy világmegváltó tervem, mert lassan már belémszorul, és az nagyon nem jó, neked sem, de főleg nekem nem.
Térjek már a lényegre. Világító testekről lesz szó.

Ne ijedj meg, nem szentjánosbogár, vagy radióaktív zombi. Azon gondolkodtam, hogy szétvágjam több részre vagy egy nagy tál zakuszkában mondjam el a sztorit. Zakuszka lesz. (A kedves anyaországi beszélgető társaimnak elmondom, ha esetleg nem tudnák, hogy a zakuszka az egy izé amiben rengeteg másik izé van, és nagyon finom, úgy is mondhatnánk, zakotaság - ez sem segít azt hiszem.)
Elkalandoztam.
Az egész úgy kezdődött, hogy az Ikeában valamikor annó Decebal (ahogy drága jó édesanyám szokta mondani) vásároltunk szép rizspapír csillárokat. Ez jó is. Egy évig. Nos... nekünk jóval több ideig volt fent, de a végére már nagyon ramatyul nézett ki. Ekkor történt, hogy gondoltam szépen megtakarítom. Hát, nem. Valamiért nem jöttem rá, hogy a papírt nem lehet mosni. Fura, mi?
Addigra már jó pár lámpával és lámpatesttel kísérleteztem, és még nem rázott meg az áram, ami jó jel. (Erről majd mesélek máskor, jó?)







Gondoltam készítek szépen csillárt kerámiából. És lőn világosság.
A következő a teendő: végy egy régi csillárt, szedd szét a világító test részét (magyarul: belezd ki). Utána keress a raktárban egy tálat, fordítsd meg és bumm! Tessék! Ott a csillár. Már csak festeni kell és kész. Az első kettő könnyen ment, mert eleve meg voltak a drótok, foglalat stb.



Kell még egy! És itt volt a baj. Tudniillik nem volt már több rozoga, romlott, széttört régi csillár. Kábel viszont annál több, sőt egy foglalatot is találtam.
Ekkor jött a másik nagy világmegváltó fantasztikus ötlet. Ha már eleve megvan a nyersanyagok nagy része, akkor miért ne csináljam meg saját magam elejétől végéig. A fehér drót önmagában eléggé unalmas volt. Jól van ne kötekedj, az első csak kísérlet volt, hogy egyáltalán megállja-e a helyét szó szerint és átvitt értelemben az ötlet. Tudom, hogy unalmas. Mostanra meg már lusta vagyok leszedni és izgalmassá tenni.
Szóval...
Mondom magamnak: Tamás! Maga, (mert néha magázódunk magammal) szépen csavarja be a drótot spárgával.
Neki is estem, először jött az, hogy befonom. Nem nézett jól ki. Aztán az, hogy ráragasztom. Nem, ez sem jó. Kiégtem, nem volt ötletem mit csináljak. És ilyenkor egy magamfajta nekiesik az internetnek és ötletet lop. Jó, ne nézz olyan szemekkel, te is csinálod, ezért van a youtube.

Ötletvadászat: kerek 12.3 (tizenkettőegészhárom) másodpercig tartott, míg megtaláltam. Mert egy kedves amerikai (vagy mittudomén) hölgy már rég tudta amit én akkor még egyáltalán nem. Jól van, na! Nekem sem jön mindig, minden azonnal.



És itt kezdődik a macera...

 

Segítségem is volt... Igaz, nem csinált semmit, de azt nagyon. És merően nézett, hogy miként is képzeltem én azt, hogy megzavarom őt az alvásában, arról nem is beszélve, hogy merészelek leülni őmacskasága mellé.
Bocsánatot kértem, és odébbültem.









A "huszonhárommilliomodik" csomónál már nagyon kezdtem méregetni, hogy talán feladom, és beállok péknek. Végül csak sikerült elég mennyiségű kábelt felcicomázni. Már ha cicomának lehet ezt nevezni.

Nagyobb kérdés volt a lámpatest. Az első egy szép kis fejre fordított tál, megfestve. A második maga a "pepecs" munka megtestesítője, míg a golyókat felfűztem, de végtére is jól néz ki. Végül maradtam a tál formánál.
A matatásnak meglett a gyümölcse.
Ilyenkor, mikor készítek valami újat, mindig szeretek kísérletezni. Az anyagokkal, a festékkel, a formákkal. Most is ez történik. Mutatok pár képet a végeredményről jó?



Az átkötés amit látsz muszájból történt. Nem szép, de majd kijavítom. Tudniilik a csillár nincs egyensúlyban, mondhatni "csálé". Ezt könnyen lehet orvosolni, de már sajnos nem volt időm rá.









Jaj, és mégvalami. Kérlek ne nézd az égőt benne! Nem ilyen találna ebbe, de ez volt kéznél. Ez marad, mindaddig, míg rászánom magam, hogy az egyensúlyát is kijavítsam.
Eleget mentegetőztem? Jól van.
Alapvetően nekem tetszett ez a kis projekt és jól elszórakoztam rajta.








Végül pedig elmondom, hogy ha ezt valaki másnak készítem (eddig pár példa volt rá), akkor a drót, foglalat és minden elektromos alkatrész eleve készen gyártott lesz (ha eddig nem tudtad volna lehet kapni "pucér" csillárt minden nélkül), azzal sokkal könyebb dolgozni. Ezek amiket látsz mind itthon meglelhető régi égőtestek maradványaiból készültek.
Szóval ha te is szeretnél egyet, akkor tudod hol találod meg az elérhtőségeim, és ha tetszik az ötlet, van valami saját elképezelésed, úgy megcsináljuk, mint a pinty! Jó?
Köszönöm, azoknak, akik visszatérő olvasók vagytok, és azoknak, akik most olvasnak először, nagy pusszantás, üljetek le érezzétek otthon magatok, törjetek kolbászt, igyatok limonádét.

Találkozunk jövő pénteken. Ne kérdezd... fogalmam sincs még, mi lesz a téma.

UI: Ha tetszik oszd meg másokkal is. Amint már azt mondtam, neked pár kattintás nekem pedig a világot jelenti.

Köszi, puszi pá!
Kolbász van még?