Emlékszel, mikor a múlt héten azt ígértem, hogy ma főzőlecke lesz velem? És arra emlékszel, amikor azt is megemlítettem, hogy ez nem biztos? Nem emlékszel? Ó... kár, gondoltam majd erre fogom a mulasztásom. Nem lesz főzőlecke, pontosabban egyelőre nem lesz.
Elmondom miért nem lesz jó? Történt ugyanis, hogy immáron majdnem két hete gyorstalpaló gyereknevelési kurzuson vagyok. Ne nézz így, nem az enyém, az unokaöcséim. Ezzel csak az a baj, hogy az ember minden idejét képesek lefoglalni. Eredetileg azt terveztem, hogy majd szépen főzünk kerámia edényekben, de természetesen ez nem jött össze. Így, hát másról lesz szó.
Amint azt a cím is mutatja, cseberből vederbe. Valamikor régen ősatyáink feltalálták a munkát. Azóta is azon gondolkodom, hogy ez hogyan történt. Például jött Sanyi a faluba, a következőkkel:
- Gyerekek, akkora ötletem van! - mondta Sanyi átszellemülten.
- Mekkora? ....
Álj meg! Ez így nem jó! Vár újrapróbálkozom. Tehát:
Jövé az Shándhor szélvésznek erejivel az faluba bé:
- Látjátok feleim szümtükttel isa ötletem vala nékem! - mondá az Shándor az falunak közepibe.
- Volék sirolm tudotlon. Sirolmol sepedëk, búol oszuk, epedëk, Nem tudnuk mik mit ötleteltél vala. - mondá az vezető.
- Mégmutatám néktek AZ MUNKÁT! - mutatá meg Shándhor az nagy találmányát.
És így lőn, hogy feltalálták a munkát. Egyetlen gond van csak ezzel a történettel. Az, hogy a többiek miért nem verték agyon...
Ezután következett a háziasítás. Megfogtak egy tehenet, majd még egyet, és ott felejtették őket a karámba zárva. Másnapra lett belőlük kettő. Ez egészen jó ötletnek bizonyult. Ekkor történt, hogy egyik ősünk arra gondolt, hogy kimegy az erdőbe, és háziasít egy fát. Nem ez volt a legértelmesebb ősünk, gyerekkorában kapott az édesanyja egy levelet a tanító nénitől, hogy: "Kedves anyuka, a maga fia nem túl okos, de nem is kicsit hülye."
Ez az ősünk rájött, hogy valamiben kell tartani is azt a házi-fát. Ezért feltalálta a csebert és utána később a vedert. Hál istennek! Mert ha nem így történt volna, akkor most a héten nem lett volna munkám. Lehetséges, hogy a történelem, nem pontosan így zajlott, de ez megint csak egy olyan részletkérdés, amin nem fogunk leakadni.
Szóval... óriás-cserepeket készítettem a héten. Ezek általában kisebb fáknak készülnek, vagy bokros növényeknek. Ilyenek laknak benne, mint citromfa, japán-rózsa és hasonló társaik. Az egyiket például apró ezüstfenyőnek vették meg évekkel ezelőtt.
Eléggé nagy kihívás dolgozni velük, már csak a méretükből kifolyólag is. De mindennek ellenére szeretek foglalkozni velük. Mutatok pár képet jó?
Ezek eléggé régi darabok. Mondhatni nem az idén készültek. Mindjárt következik kép arról is, amelyiket most készítettem.
Ez is egy óriási cserép. Igaz, így képen kicsinek tűnik de képzelj oda egy kisebb termetű kutyát, és az elveszik mellette. Vagy mondjuk egy traktort is képzelhetsz oda, és akkor a cserép törpül el... nézőpont kérdése.
Végezetül pedig elárulok egy nagy titkot. Nekünk van egy babér fánk. Így, ha valaki kérdi mit csinálok, és én azt válaszolom, hogy "ülök a babérjaimon", akkor azt akár szó szerint is érthetem.
Nem hitted mi? Pedig íme itt a babér fa a maga teljes pompájában.
Nos... ennyi voltam erre a hétre. Köszönöm, hogy velem tartottál. Akik most olvasnak először, azoknak csók a homlokukra, van egy kis zakuszka a hűtőben, szolgáljátok ki magatok. Akik pedig visszatérő látogatók, azoknak a tévé mögött van egy kis csempész vodka, csak csínján vele, mert ha sokat iszol a végén már kezded érteni az orosz operákat.
Ha tetszik amit látsz, akkor tudod hol találd meg az elérhetőségeim (az oldal tetején), csak szólj, és úgy megcsináljuk, mint a pinty! Ne feledd, hogy mindenféle cserepeket lehet nálam kapni, mindenféle színben.
A bejegyzéseket megoszthatod a facebookon is, nekem nagyon jól jön, neked pedig pár kattintás.
Remélem most már jövő pénteken tényleg fogunk főzöcskézni egy kicsit.
Találkozunk egy hét múlva, addig is ne feledjétek, a munka az nemesít, de a nemes embereket a kommunisták utálják!
Pá.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése